galéria megtekintése

Anti tehetséges, csak egy kicsit meglepte a rendszeres étkezés

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 01. számában
jelent meg.


Trencsényi Zoltán
Népszabadság

A napokban került a mozikba Almási Tamás új dokumentumfilmje, a tititá. Főszereplője egy borsodi romatelepről származó, szegény sorsú fiú, aki lehetőséget kap arra, hogy a Snétberger Zenei Tehetség Központban tanuljon. Erről beszélgettünk a rendezővel. És az első magyar parasztthrillerről is.

– A hosszú forgatás alatt nem lehetett könnyű csak a főszereplő sorsára koncentrálni, nem kevésbé érdekes a Snétberger Zenei Tehetség Központ működése, a zeneiskola névadójának története, vagy az ott tanuló gyerekek bármelyikének élete.

Kuru Anti kacskaringós útja
Kuru kacskaringós útja
Snétberger Zenei Tehetség Központ

– Az első szinopszis szerint ez két pilléren nyugvó dokumentumfilm lett volna, melyben szerettük volna bemutatni egy tehetséges, ám hátrányos helyzetű fiatal, roma gitáros, és egy hasonló sorsból kiemelkedett, ma már világhírű gitárművész, Snétberger Ferenc találkozását, amelynek a zenei tehetséggondozó tábor adta volna a hátterét. De Snétberger Feri szerénysége okán átengedte a figyelmet tanítványának. Egyébként a tábor 2011-es indulását követően két és fél évig forgattunk ott, a válogatások során 350 diákot néztünk meg, több száz óra nyersanyagunk gyűlt össze, úgyhogy lehetett volna ez a film másmilyen is, de végül Kuru Anti történetén kívül minden egyebet ledobott magáról.

 

– Miért pont ő lett a főszereplő?

– Anti magával ragadó személyiség, számunkra az ő története tudta a leghitelesebben közvetíteni a film mondanivalóját. Egy hátrányos helyzetű fiúnak szerencséje van, kiválasztják, és lehetőséget adnak neki, hogy a jobb élet reményében végigjárjon egy utat, de kérdés, hogy végig tudja-e járni, és ha igen, az út végén mi várja.

– A néző a film elején azt gondolhatja, hogy szép, egyenes vonalú sikertörténetet lát majd.

– Történhetett volna így is, de hamar kiderült: Anti hátránya sokkal nagyobb annál, amekkorának első ránézésre tűnt. Amikor az egyébként nyomorúságos, de szeretetteljes magánvalóságából bekerült egy nagyságrendekkel komfortosabb közegbe, akkor egyfelől nagyon hiányolta azt a szeretetet, közelséget, amit otthon, a romatelepen megszokott, másfelől olyasmikre csodálkozott rá, ami az átlagembernek természetes: az angolvécére, a mosógépre, a rendszeres étkezésre, még a tanulásra is.

Ő ugyanis nem tanult meg tanulni.

Sokszor kérdeztük, Anti,miért nem gyakorolsz? De hát én gyakoroltam, mondta ilyenkor csodálkozva, noha csupán addig a néhány percig gyakorolt, ameddig filmeztük. Ám ő teljesen komolyan úgy érezte, megtette, amit megtehetett. Aztán elment, és lefeküdt aludni. Ez a film kicsit tágabban arról is szól, mi van akkor, ha találkozunk újabb kihívásokkal? Képesek vagyunk-e más, a korábbiaktól eltérő feltételrendszerben dolgozni hatékonyabban, pontosabban, képesek vagyunk-e ennek érdekében váratlan akadályokat és önmagunkat is legyőzni? Ha igen, akkor előre tudunk lépni. Ha nem, akkor megrekedünk ott, ahol vagyunk.

– A dokumentumfilm kitűnő lehetőség, hogy a valósággal szembesüljünk. De úgy tűnik, ez a műfaj csak nem leli a helyét a mozikban, televíziós csatornákon. Miért?

– Nem tudom, pedig a mai világban óriási igény van a realitásra. Amikor a Szívügyem című dokumentumfilmemet főműsoridőben levetítették a Magyar Televízióban, egy másik csatornán éppen a futball Európa Liga döntőjét adták. A Szívügyemet 2,2 millió ember nézte, az év legfontosabb focimeccsét 2,1 millió.

Nem igaz tehát, amit a különféle televíziós csatornák vezetői állítanak, hogy a dokumentumfilm nem érdekli az embereket.

Ráadásul kitűnő, fontos munkák készültek mostanában. Ilyen Hajdú Eszternek a romagyilkosságokat feldolgozó, vagy Kocsis Tibinek a Barcelona magyarjairól készített filmje, és létezik néhány dokumentumfilmes fesztivál, amelyeken ugyancsak nagyszerű filmek láthatók. Ha ezek főműsoridőben képernyőre kerülnének, rengeteg nézőjük lenne. Mert ezek tényleg a való világot mutatják meg. Szemben a valóságshow-ként hirdetett műsorokkal, amelyekben tudatosan kiválasztott figurák, megrendezett szituációkban, kamerák kereszttüzében zuhanyoznak, köpnek, káromkodnak, unatkoznak.

– Már létezik dokumentumfilmes képzés is a filmművészeti egyetemen. Mi lesz azokkal, akik elvégezik?

Almási Tamás dokumentumfilmjei tényleg a való világot mutatják meg
Almási dokumentumfilmjei tényleg a való világot mutatják meg
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– Ezek a fiatalok nem csak elméleti képzést és lila ködöt kapnak, a valós problémákat, valós lehetőségeket is megismerik. Van például egy angol nyelvű képzésünk is – DocNomads a neve – egy belga és egy portugál egyetemmel közösen, ahol a diákok vándorolnak: fél évig Lisszabonban tanulnak, fél évig Budapesten, fél évig Brüsszelben. Megtanítjuk a nemzetközi együttműködést, a pályázatírást, ők már kitűnően bánnak az internet kínálta lehetőségekkel, a filmes technikával. De az első magyar végzős osztály tagjai szinte azonnal megrendelést kaptak a Spektrumtól, díjakat nyernek, nekik már biztosan többet tartogat az élet.

– A következő munka?

– Most egy játékfilmre készülök, aminek Pipás Pista története adná az alapját. Pipás Pista az a bérgyilkosnő volt, aki a múlt század harmincas éveiben férfinak öltözve, a Tiszazugban segített nőtársainak felakasztani a háborúból hazatért, semmirekellőnek tekintett férjüket. Forgatókönyvünk egyik kollégám szerint móriczi szintű, balladisztikus erejű, hihetetlenül izgalmas történet. Ha sikerül elkészítenünk, akkor ez lesz az első magyar parasztthriller.

NÉVJEGY

ALMÁSI TAMÁS 1948-ban született Székesfehérváron. Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Egyebek mellett a Ballagás és a Mario, a varázsló című játékfilm, valamint számos dokumentumfilm, köztük az Ózdról szóló sorozat, a Szívügyem, a Sejtjeink és a Puskás Hungary rendezője.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.