Az e sorok írója által korábban soha nem tapasztalt tömeget vonzó sajtóbejáráson Claire Wilcox, a múzeum divatrészlegének vezető kurátora elmondta: McQueen „szokatlan erővel volt képes kifejezésre juttatni saját szenvedélyeit. A divatot ritkán használják fel a dizájnerek ennyire nyers érzelmek közvetítésére”. A magát Alexander helyett egyszerűen Lee-ként emlegetett tervező hangja, a soha le nem vetkőzött jellegzetes kelet-londoni dialektusban végigkíséri a bemutatót, és valóban, maga McQueen is említi, hogy „olyan utakra készül vezetni a divat szerelmeseit, amelyekről el sem képzelték, hogy lehetségesek lennének”. Bár a kevéssé előnyös külsővel, alacsony termettel, hosszú ideig súlyfelesleggel küzdő Alexander McQueennek állandó kisebbségi komplexusa volt, a falakon elhelyezett idézetek egyike annak a meggyőződésének ad hangot, hogy „amikor már meghaltam és nem leszek, az emberek tudni fogják, a XXI. századot Alexander McQueen indította el”.
A V & A kasszasikerében döntő szerepet játszhat, hogy a Savage Beauty (Vad szépség) alcímet viselő kiállítás sokkal inkább művészeti objektumok, mint divatcikkek gyűjteménye. Nagy hányadáról nehéz elképzelni, hogy akár a legextravagánsabb helyzetben is viselhető lenne. Ez nem vonatkozik a kezdetekre, az 1984-gyel induló évekre, amikor McQueen a londoni férfidivat fellegvárában, a Savile Row-n, az Anderson & Sheppard-szalonban tanulta ki a szakmát, s kiemelkedő tehetséget mutatott a szabás művészetében. Az elegáns üzlet vevőköréhez olyan prominens személyiségek tartoztak, mint például Károly walesi herceg vagy Mihail Gorbacsov. Az első teremben három dimenzióban megtekinthető szétszabdalt szmokingok bizonyítják, milyen eredetien és mennyire magabiztosan bánt az ollóval és a tűvel.
A V & A minden részletre kiterjedő figyelmét tükröző, lélegzetelállítóan látványos kiállítás McQueen teljes ouvre-jét felidézi, 1992-es mesterképző diplomamunkájától kezdve egészen a már befejezetlenül maradt 2010-es őszi–téli kollekcióig. A divattervezőt szoros szálak fűzték a világ vezető iparművészeti gyűjteményéhez, mint mondta, a Viktória és Albert Múzeum az a hely, ahová nem bánná, ha bezárnák egy éjszakára. A kronológiai sorrendet követő tárlatot ugyanaz a társaság, a Gainsbury and Whiting rendezte be, mint amelyik valaha magukat a sokkoló divatbemutatókat is megtervezte. A dizájner szenvedélyeiről elnevezett termekben – Vad elme, Romantikus gótika, Romantikus primitivizmus, Romantikus nacionalizmus, Romantikus exoticizmus, Romantikus naturalizmus stb. – nyomon követhetők a McQueent befolyásoló motívumok. Szinte megszállott vonzalmat érzett a viktoriánus kor gótikus hagyományai, a gyarmati örökség, a brit birodalom indiai végnapjai, saját skót gyökerei iránt, s ihletet merített az állat- és növényvilágból is.
Órákig bámulhatja a látogató a ruhacsodákat, ámuldozhat a pénzt és fáradságot nem kímélő szőrök, bőrök, selymek, bársonyok, tüllök, kreppek és a laikusok számára oly sok, nehezen felismerhető anyag láttán. A fantáziájuknak korlátot egyáltalán nem szabó kurátorok legnagyobb bravúrja a dupla magasságban kialakított Kuriózumok terme, amelyben több mint százhúsz műremek – ruhák, kalapok, ékszerek, táskák és más tartozékok – kapott helyet. A megértés érdekében a beépített szekrények polcairól emlékezetes McQueen-divatbemutatók felvételei teszik még életszerűbbé a színházi jelmezekkel felérő ruhákat. A drámai csúcspont a 2010-es, Platón Atlantisza című tavaszi–nyári, utolsó teljes kollekció, mely egyben a történelem első, a világhálón keresztül élőben közvetített divatbemutatója volt. Alexander McQueen olyan futurista világot képzelt maga elé, amelyben a jégmezők elolvadnak, és az emberek a víz alatt keresik a túlélést. Próbababák armadája kétéltűek és tengeri herkentyűk inspirálta mintás ruhákat, harminc centiméternél is magasabb cipőket, fonott frizurát, és mesterségesen hangsúlyozott arcvonásokat viselt.
|
Úgy lesz teljesen egyedi a viselet, hogy a modellen kapja végső színeit
Fotó: Victoria and Albert Museum |
A komor, időnként sötét múzeumi helyiségekben elrendezett kiállítás valójában színek, hangok és filmbevágások lenyűgöző kavalkádja. A kritikusok és a nagyközönség túláradóan lelkes fogadtatása afféle diadalmas hazatérést jelent az életében sokszor meg nem értett, zűrös szexuális kapcsolatokba bonyolódó, boldogtalan, zaklatott lelkű, ám végeredményben mindenki mással összehasonlíthatatlan divattervező számára.
Victoria and Albert Museum, London. Megtekinthető augusztus 2-ig.
