1941-től már az unokák vették át az irányítást. Ők is nagy alapossággal, diplomát és külföldi tapasztalatokat szerezve fogtak bele a munkába, ám a történelem velük kegyetlenül bánt. A gyárat 1949-ben államosították, majd bezárták, s a két, „klerikális hangszert készítő, kapitalista” vezetőt koncepciós perben börtönre ítélték.
Az orgonagyár így is maradandó nyomot hagyott a magyar és az európai ipar- és kultúrtörténetben, hisz 1307 orgonát és 3500 harmóniumot építettek a pécsi mesterek. Az Angster-gyár készített hangszert például a Zeneakadémiának, a Szent István-bazilikának, az egri, a kalocsai és a pécsi székesegyháznak. Ezek többségét átépítették és újra cserélték, de még több tucat Angster-orgona hangjában gyönyörködhetünk, ilyen hangszer szól például a kassai és a szegedi dómban.
A közelmúltban Pécsett emlékművet kaptak az Angsterek. A nyugati várfalsétány kertjében egy orgonasípokból épített szobor emlékeztet a gyár alapítójára és az ő munkáját továbbvivő leszármazottakra. (Mellesleg ma is van még olyan Angster, aki az ősök útját járja: az alapító dédunokája, Angster Judit – világszerte elismert – orgonaakusztikai kutatásokat folytat.)
Az emlékművet az alapító ükunokája, Bérczi Zsófia tervezte. Az elmúlt hetekben sok embert vonzott az új emlékmű, ami annak is köszönhető, hogy a szoborba épített szerkezet – melynek vezérlését Tankó Barnabás készítette – orgonál, és mesél az Angsterekről. Az, hogy mit muzsikáljon és miről beszéljen az emlékmű, a körülötte lévő padok kapcsolóival szabályozható. A gyerekek persze játéknak tekintik a kapcsolgatást, ezért gyakorta nem hallgathatunk végig egy-egy zeneművet vagy gyártörténeti riportot. Ez se zavaró, a lényeg, hogy reggeltől estig élet van az emlékmű körül.
A pécsiek eddig is tisztelettel gondoltak az Angsterekre: a gyáralapító nevét utca és középiskola őrzi. Az 1993-ban alapított Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra tulajdonosai hálával gondolnak a 2012-ben 95 esztendősen elhunyt Angster Józsefre, az üzem egyik utolsó vezetőjére, akitől sokat tanultak. Szakmát és emberséget.
Az emlékmű 11 milliós költségét a város, az NKA, a pécsi püspökség, az Angster család és az említett manufaktúra állta. A befolyt pénz 1,2 millió forinttal kevesebb, mint az építés költsége. Van rá esély, hogy központi forrásból előteremtik, ami még hiányzik.
Egy pécsi polgár vállalta, hogy ha ez nem sikerül, ő kifizeti a tartozást. Ez a gesztus is beszédes.
