galéria megtekintése

Álombank

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 25. számában
jelent meg.


Trencsényi Zoltán
Népszabadság

Egyszer azt álmodtam, hogy lóversenyen ácsorgok, a legfontosabb futam indítására várok. Izgalmam különösen torokszorító, mert a rajtnál várakozó pompás lovak üvegből vannak, mintha óriási vitrindíszek lennének, és én is pontosan azt érzem, amit egyébként a lelátón mindenki: a rajt pillanatában, amikor megfeszülnek majd a testek, nagy és gyönyörű baj történik.

Álmok labirintusa
Álmok labirintusa
Reviczky Zsolt
Eljön a futam indításának pillanata, és valóban: a lovak már az első nekirugaszkodáskor millió darabra törnek, az üvegcserepek csillogó darabokban hullnak alá, mint valami földöntúli tűzijáték szikrái. Jó álom, bólogat Muhi András filmrendező. Egyszer rögzítenénk is, mert kellene az álombankunkba. Másfél évvel ezelőtt hét budapesti filmes álmokat kezdett gyűjteni. Muhi András filmrendező, producer kivételével huszonéves fiatalok.

Az általuk létrehozott DREAMPIRE project eddig háromezer álmot gyűjtött össze, ennek fele magyaroktól származik, a másik fele a világ különféle helyein élő emberektől. A filmesek a legegyszerűbb képkivágással, a legegyszerűbb filmes eszközökkel rögzítették az elmesélt álmokat, a DREAM-PIRE project végső célja ugyanis egy olyan Facebook-szerű közösségi oldal létrehozása, amelyre az érdeklődők a világ összes pontjáról feltölthetnék az álmaikat, s ehhez a legkönnyebben elkészíthető mozgóképmintát ajánlják.

Ez a közösségi oldal Muhiék reményei szerint az álmok gyűjtőhelye lesz. Az álombank. Amelybe bárki szabadon betehet, ahonnan bárki szabadon kivehet álmot, ahol a bankbetét a lélekben kamatozik. Azt remélik, ez a dolog előbb-utóbb kicsúszik a kezükből, elkezdi élni a maga álomszerű életét.

 

A DREAMPIRE project már bemutatkozott Londonban, Berlinben és Jakartában. Az A38 Hajón az álombank álmait felhasználva a Kiégő Izzók fényzsonglőr csapata készített egy, e hét végéig látható álominstallációt.

Fekete labirintusban bolyongva a legváratlanabb helyen bukkanunk álmokat mesélő ismert és ismeretlen emberekre. Akik hol szabászati bábura vetítve, hol egy erdőnek átalakított beugróban elhelyezett képernyőkről, hol meg régi ruhásszekrényből előkandikáló monitoron mesélik különös álmaikat. Egy lány például azt, miképpen álmodta magát gomolygó, fekete mocsárba. Göndör hajú kisgyerek egy különös fürdőbe álmodja magát, ahol egy öreg bácsival úszkál, majd a bácsit otthagyva fűnyíróra pattan, és azon utazik.

Egy lány fekete macskát szül álmában, egy másik a gyermeke tartalék fejét látja. Gyerekkergető oroszlánokról hallunk, és egy ókori piacról, ahol valaki bogarakat árul. Csonka András kiköphetetlen rágógumik tömegéről mesél, Hernádi Judit ágyánál pedig három ismeretlen jelenik meg, akik azt mondják: most jó ideig nem jövünk. És tényleg nem jönnek jó ideig. Ömlenek ránk az álmok a fekete labirintusban, ömlik ránk valami fura zenei és azonosíthatatlan túlvilági hangokból álló morajszövet.

Nézzük-hallgatjuk az álmokat, és igazat adunk Muhi Andrásnak, aki azt mondja, az emberek álmai sokkal érdekesebbek, kreatívabbak, mint akár Fellini, Bunuel vagy Greenaway különös világa. Amúgy pedig a Földön hétmilliárd ember él, közülük mindenki álmodik, és ezek az álmok az emberiség egyik legnagyobb lelki, művészi tartalékát képezik. Ezek egy érdekes szelete látható most az A38 Hajón.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.