galéria megtekintése

Álmodozási adó

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 15. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Ezekről a hölgyekről és a közéjük keveredett egy-két úrról itt a képen, akik előtt száz-száz lottószelvényből álló kötegek halmozódnak, egy dolgot lehet biztosan tudni. Nem volt nekik állandó munkájuk. Mert ha lett volna, akkor nem játszadozhattak volna péntekenként a lottószelvényekkel. Háztartásbeliek, nyugdíjasok, diákok voltak ők.

Én is játszadoztam lottószelvényekkel, csak nekem nem fizettek érte. A különféle státuszú nénik közül, akik gyerekkoromban körbekényeztettek, a legviccesebb és legszórakoztatóbb a Bözsi néni volt. Nagyon szerette a gyerekeket, de neki nem lehetett, ezért engem szeretett agyon. Három hónapos koromig laktunk vele társbérletben a Csikágóban. A társbérlők rendszerint gyűlölték egymást, de mi nem. Mi nagyon jóban voltunk és maradtunk, és sokszor vigyázott rám a Bözsi néni, mert ő majdnem mindig ráért, csak persze akkor nem, amikor azt csinálta, amit ez a sok másik néni a képen. Mindenféle értéktelen, de egyáltalán nem érdektelen papír volt a Bözsi néniéknél. Például soknullás millpengők a nagy infláció idejéből, amilyeneket kazlakban söpörtek össze az utcán 1946-ban, amikor bejött a forint. És voltak neki kötegei lejárt lottószelvényekből. Meg találatkereső sablonja. Mutatta, hogy kell találatot keresni – nem nagy vicc – és szortírozni a szelvényeket számok szerint a tárgynyeremény-sorsoláshoz. Az sem egy etvász. Gondoltam, én is tudnék így pénzt keresni, ha engednének. Kártyázni is lehetett a szelvényekkel, a nagyobb első szám vagy a nagyobb összérték üti a kisebbet.

Kártyázni is lehetett a szelvényekkel
Kártyázni is lehetett a szelvényekkel
Boros Jenő / Népszabadság/archív

Ahol a kis Dohány utca belefut a Tanács (Károly) körútba, ott terpeszkedik az a hatalmas ház, melynek aljában volt a Filmmúzeum (most Belvárosi Színház), tetejében pedig az egyik nagy lottószelvény-vizsgálda. Oda bökdöstek föl a szüleim, hogy onnan viszik a szemétbe a szelvényünket. A szüleim adtak egy kis esélyt a Mindenhatónak, hogy gazdaggá tegyen minket, de nem sokat. Egy számsorral játszottak, egy szelvénnyel évtizedeken át. (Most is tudom azokat a tuti nyeretlen számokat, de nem árulom el. Mindenki maradjon csóró a saját erejéből.) A Mindenható nem élt a lehetőséggel, de apukám idős korában mindig mondogatta, hogy minden héten eloszt közöttünk egy öttalálatost. Igazából ezt vette meg a nép a lottóval. Az álmodozás jogát. És az iszonyú kelendő volt.

 

A közéleti álmodozásából brutálisan felrugdalt országban 1956 decemberében határozta el a párt, hogy megengedi néhány szocialista polgárnak, hogy közérdekből olyan gazdag legyen, mint egy kiskapitalista. Totóval, lóversennyel addig is lehetett kísérletezni, de ahhoz mégis tudni kellett valamit. A lottó viszont tiszta lutri, úgy is hívták egykoron. Mária Teréziától Horthy Miklósig, cirka két évszázadon át vágta meg az állam a csodába vetett hitet, de a második világháborúval ennek vége lett. Márciusban újra kezdték. 1957. március 7-én volt az első lottósorsolás, és hat héttel később már meg is lett az első öttalálatos kiskapitalista, aki nagyon példázatos kisszocialista, sokgyerekes mintaanyuka volt.

Bözsi néni sosem említette, mennyit keresett a szelvényezéssel, de egy hajdani diáklány néni korában, a lottó 55. születésnapján nyilatkozott, hogy hetente 50, kiemelt (gyors kezű) brigádban 70 forintot lehetett ezzel kezdetben keresni, és „akkoriban 10 forintból urasan meg lehetett vacsorázni, egy divatos pulóver pedig 150 forintba került”. Aki ötöst talált, 200, aki négyest, 50 forint jutalomban részesült.

Már az első sorsolásra másfél milliót vettek a 3 forint 30 filléres szelvényből (ami a forint akkori értékéhez képest nem volt olcsóbb, mint a mai 225 forintos). Rövid időn belül kisebbségbe szorultak az országban a nem lottózók. A lottójárvány csúcspontján, 1985-ben 680 millió lottószelvényt értékesítettek. Hetente 13 milliót! Egy kétgyerekes, négytagú családnak öt szelvénnyel kellett játszania, hogy lottózási szempontból is átlagos legyen. (Ennek a csúcspontnak a közelében, 1983-ban készült az e hétre mentett képünk.)

Havonta egy (sorsolással kiválasztott) hét szelvényei a szelvény sorszámával tárgynyeremény-sorsoláson vettek részt. A nyeremény nemcsak lakás, autó meg a többi volt, hanem az is, hogy rögvest hozzájuk lehetett jutni. A hiánygazdasággal együtt ez az előny eltűnt. Kapitalizmusban csak a pénz számít, de az nagyon. Ezért a tárgynyeremény-sorsolás 1991-ben megszűnt, bevezették a nyereményalapok teljes halmozódását. A csúcsnyeremények felértek a milliárdos tartományba, és az interneten elszaporodtak a nyertesek. Tudniillik azok az ügyesek, akik tuti nyerő lottózási szisztémákat ajánlgatnak jó pénzért hiszékeny embereknek.

A Képmentő rovat 2007 márciusa óta jelenik meg a Nolon és a lapban. A képeket Rédei Ferenc válogatja a Népszabadság gazdag fotóarchívumából.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.