Kezdjük mindjárt egy igazi csemegével: a Zeneakadémia Nagytermében a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar a zenetörténet első lutheránus oratóriumát, Buxtehude Membra Jesu Nostri című kantátaciklusát adja elő Vashegyi György vezényletével. A szerzőre még maga J. S. Bach is felnézett – más kérdés, hogy később éppen az ő zsenialitása homályosította el elődje sikereit.
Nincs húsvét Parsifal nélkül: az idén is hallhatjuk Wagner remekművét, a szerző utolsó nagyoperáját, amelyet ő maga „színpadot felszentelő ünnepi játéknak" nevezett. A Magyar Állami Operaház színpadán nagypénteken és húsvéthétfőn 5-től igazi sztárparádé várható: Amfortas szerepében a remek Gerd Grochowski – aki nyáron Bayreuthban Klingsort énekel –, Kundryéban pedig a hazánkban is roppant népszerű Evelyn Herlitzius. Az Erkel Színházban a másik aktuális operát, a húsvétkor játszódó Parasztbecsületet láthatja a közönség – Mascagni műve akkora sikert aratott az 1890-es római bemutatón, hogy a zeneszerzőt negyvenszer tapsolták vissza a színpadon.
Noha Bach művei nem rangsorolhatók „isteniség" alapján, passiói különleges helyet foglalnak el mind az életműben, mind a rajongók szívében. A zeneszerzőnek két teljes egészében fennmaradt passióját ismerjük: a Máté- és a János-passiót. A Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló művek roppant fontosak voltak a komponista számára: a János-passiót többször is átdolgozta, fennmaradt változatai nagyban eltérnek egymástól. Az 1727-es Máté-passió partitúráját elképesztő aprólékossággal másolta a szerző: az isteni kinyilatkoztatás szavait például vörös tintával írta, hogy kiemelje őket. Négy esztendővel ezelőtt mutatták be a János-passió „frissített" verzióját: az eredeti szöveget antiszemitának tartják ugyanis, mivel – akárcsak János evangéliuma – általánosítva a zsidókat okolja Jézus haláláért. Az új szövegváltozatban az elitet, a magas rangú papokat nevezik meg felelősként.
