Fonda, aki az apja, Henry Fonda főszereplésével készült 1946-os John Ford-klasszikuson, a My Darling Clementine-on tesztelte az operatőrt, akkor lett biztos a választásában, amikor Zsigmond Vilmos kiszúrt egy világítási hibát. „Na, az ilyeneket kerüljük el” – kérte tőle Peter Fonda. De hasonlóan lenyűgöző jelenet, amikor Filmon leültette Zsigmond Vilmost az azóta szintén elhunyt Haskell Wexlerrel (akinek minden bizonnyal ez élete utolsó nyilvános szereplése lehetett), és a magyar képíró megköszöni neki, hogy elindította a tengerentúli karrierjét azzal, hogy beajánlotta Hollywoodban.
|
Pierre Filmon Peter Fondával
Forrás: Cannes Film Festival |
A Close Encounters természetesen végighalad az életművön. Nagyszerűen beszélnek a közös munkáról olyan legendák, mint John Boorman, Jerry Schatzberg, Mark Rydell, sőt, John Travolta is kötélnek állt. Egy rövid, frappáns anekdota kedvéért beugró Richard Donner elmeséli, hogyan került be a Mel Gibson és Jodie Foster főszereplésével készült Maverick című filmbe Zsigmond Vilmos egy cameo erejéig mint egy német kereskedő, és hogyan is rögzítették a felvételt, amikor az operatőr kénytelen-kelletlen a kamera elől kényszerült dirigálni.
 |
| Forrás: Cannes Film Festival |
A portréfilm persze kitér a Harmadik típusú találkozások forgatási nehézségeire, arra, hogy borzasztóan túllépték a költségvetést (és ennek okát a gyártó Columbia Zsigmond Vilmos maximalizmusában vélte megtalálni), illetve a hírhedt Oscar-díj-átadóra. A filmet annak idején tizenegy kategóriában jelölték Oscarra, de csak Zsigmond Vilmos kapta meg végül, aki pedig elfelejtette megköszönni Steven Spielbergnek, amikor átvette az elismerést. És talán most először vallja be nyíltan, hogy az izgalmakon túl ebben a forgatás körülményei is közrejátszottak. Azt Zsigmond Vilmos e sorok írójának mesélte el korábban, hogy ezen a forgatáson például egy stábbuli sem volt, mivel a stúdió ennyire spórolt, de az egyik szereplő, az amúgy világhírű francia rendező, Francois Truffaut saját pénzből összedobott egyet.
Zsigmond Vilmos egyébként megbánta a „hiányos” köszönőbeszédet: elcsukló hangon kér bocsánatot Spielbergtől a kamera előtt. Azt, hogy ez a bocsánatkérés milyen fogadtatásra talált, nem tudni, Spielberg valamilyen oknál fogva kimaradt a filmből. Csakúgy, mint Woody Allen és George Miller is, pedig velük is dolgozott a magyar legenda. Kicsit visszatetsző is, hogy bár most mind a három rendező itt van Cannes-ban, egyikük sem jött el a portréfilm premierjére.
|
Bette Midlerrel 1979-ben A rózsa forgatásán
Forrás: Cannes Film Festival |
Az, hogy Zsigmond Vilmos magyar volt, kiemelt hangsúlyt kap a filmben. Ahogy Vittorio Storaro is kifejti, Zsigmond Vilmos a magyar fényképészetet és operatőri iskolát adta Hollywoodnak. A természetes világítás, a fény és a színészek arcának a filmezését. Igen emberi pillanat, amikor Zsigmond Vilmos elmeséli, hogy olykor amerikainak, máskor pedig magyarnak érzi magát, de igazából mindkét nyelvét, az angolt és a magyart is akcentussal beszéli.
Minden bizonnyal ezért is lehetséges, hogy egy francia rendezőnek és nem egy magyarnak jutott az eszébe, hogy portréfilmet készítsen róla. De ezt ebben a pillanatban nem érdemes kommentálni.
