Régi ismerőssel találkozunk az Artus kollektív műterem folyosóján, Attilával, a hun vezérrel, aki lováról leszállva fülét a paripája oldalára tapasztja. Néhány éve a Műcsarnokban, a Mi a magyar? című kiállításon ez lett a tárlat legnépszerűbb, legtöbbet idézett darabja a nem kevésbé szellemes gitározó Mátyás király és Csillagszemű juhász kompozícióval együtt, de azóta sehol sem állították ki.
Az alkotók egyike Kovách Gergő volt, aki Péli Barnával és Kotormán Norberttel készítette a művet. Együtt jártak egyetemre és a műtermük is közös itt, a Fehérvári úti hajdani gyárcsarnokban, amely most az Artus független színház és alkotóműhely bázisa. A műteremsor folyosóján összekeveredve állnak a szobraik, melyek a legtöbb esetben olcsó és könnyen alakítható purhabból készültek.
 |
| Kovách Gergő műhelye Földi D. Attila / Népszabadság |
Kovách Gergő munkái nem régen tértek vissza legutóbbi, szentendrei kiállításáról. A másfél méter hosszú limuzinróka, a fej nélküli teve, a dadaista táncot járó Jani, az egy csuporból mézelő kétfejű mackó, a viharral szembenéző, lobogó szőrű kuvasz, a Conchita Wurst levágott fején taposó minicsodaszarvas, vagy a nyakigláb gólya mint vállán batyut cipelő vándormadár. Meséket, közmondásokat, szófordulatokat idéző szobrok ezek, melyeknek láttán azonnal jókedvere derül az ember, amint megérti őket. De talán még érteni sem kell ezt a fifikás örömszobrászatot.
