galéria megtekintése

Moszkváig is elvinnék a felcsúti kisvasutat

2 komment


Bárkay Tamás

Tettamanti Béla grafikusművész örömmel nyugtázta, hogy 16 év után sem fáradt el a közérzeti kiállítás, és elmondta, mi ragadta meg a figyelmét leginkább.

Két méregerős aktuálpolitikai üzenettel fogadott a tárlat minket Tettamanti Béla grafikussal, aki rögtönzött tárlatvezetésre vállalkozott: az egyik poszterről a Névtelen Kopasz szobra tekintett le reánk büszke posztamenséről, a másikon álomszerű trópusi tengerpart tárult szemünk elé, pálmákkal, jetskivel, luxusjachttal és „Itt nem működnek magyar reformok." felirattal. Mindkettő belopta magát a grafikus szívébe, aki az előbbiről szólva a grafikai elem egyszerűségére és tisztaságára hívta fel soha nem lankadó figyelmünket, a karibi kompozíciót méltatva pedig kiemelte: különösen finom, ahogy az alkotó a képi atmoszférát és a szöveget összepasszította.

Tóth Györgyi: Célország. Az ARC plakátjai ironikusan állnak a politikai témákhoz, egészen másként, mint amilyeneket mostanában az utcán látni lehet
Tóth Györgyi: Célország. Az ARC plakátjai ironikusan állnak a politikai témákhoz, egészen másként, mint amilyeneket mostanában az utcán látni lehet

Élvezettel műértettük az „Elvesztette enyém jellegét" szöveget hordozó alkotást is, amelyen egy oszlophoz láncolt biciklit loptak el éppen – ebben a grafikust leginkább az ragadta meg, hogy a művész micsoda alázattal rendelte alá munkáját egyetlen szikár gondolatnak. Megálltunk a rangos Bocuse D'or szakácsversenyek margójára szánt plakátnál is, amelyen egy réti virágnak tűnő organizmussal párosított penészes paradicsom duzzog az őt körülvevő, hatalmas üres térben, ami egy tányér.

 

Szívesen fogadtuk a Paprikás krumpli gazdagon nevű étel receptjét hordozó cetlit, amelyről a virsli, az aranyló kolbász és a pirospaprika kifejezést piros téntával kihúzták, az európai színekkel szerelt „A független nemzetállamiságra törekvő büszke európai nemzetek nemzeti érzelmű zászlaja" című Dél Keresztje-parafrázist, továbbá a remek humorral megformázott photoshopos geget, amelynek kere­tében Habony Árpád viszi haza hóna alatt a Mona Lisát egykedvűen. Kicsit arrébb a komor tónusú zászlókkal és a Völkischer Beobachter című náci periodika tipográfiájának hangulatát idéző betüzettel szerelt Budapest Prűd című megoldástól kaptunk kellemes sokkot.

Alkalmi tárlatvezetőnkre mindezzel együtt három mű tett különösen mély benyomást. Elsőként Magyar Balázs pályamunkája, amely arra sarkallja a nézőt, hogy egy vak világtérképre rajzoljon a felcsúti kisvasútnak további célirányos útvonalakat. Nagyon kulturáltan, szépen reflektál a kistérségi vasútvonal drámai történetére, amit lassan Karinthy vagy Örkény is tovább írhatna – jelezte Tettamanti, akivel örömtelten nyugtáztuk, hogy néhány látogató már bátorkodott is élni az opcióval, egy moszkvai, egy svájci, valamint egy palermói viszonylattal gazdagítva a menetrendet.

A grafikusművész hasonlóan hatásos, ha nem még hatásosabb óriásplakátnak érzi A „Figyi ez nem foci" szövegzetű munkát (Tóth Györgyi) is, amelynek hatalmas sárga mezejében a sugárveszélyre figyelmeztető nemzetközi jel a nem foci(labda), még ha erősen emlékeztet is arra. – Jézusom, ez annyira jó, hogy annyira jó – mondta lenyűgözve Tettamanti, aki dobogós helyet adna a városligeti fanyűvés setét perspektíváit felrajzoló pályaműnek is (Magyar Balázs–Varga Bence). Emezen balról Kmetty János Városliget című 1911-es képe látható pazar barokk keretben, jobbról pedig az, hogy a mester ugyanezt a tájrészletet miként festené meg 2017-ben, tudniillik: említésre méltó növényzet nélkül. A plakát kivételesen erős képzőművészeti felkészültségről tanúskodik, rokonszenves a szellemisége és remek az előadásmódja – summázott a képzőművész.

Végre röhögni

Egy olyan műfajt látunk itt hatalmas méretekben megjelenni, amely tulajdonképpen 1990 táján eltűnt: a moziplakát, a színházi és kiállítási plakát azelőtt iszonyú fontos volt a budapesti utcákon. Az utca lecsupaszodott, viszont közben mégsem, mert főleg mostanában ellepték a politikai hirdetések, ami viszont dráma, nagyon sok emberre nagyon rossz hatással van. Ha rajtam múlna, kiválogatnám innen a legszellemesebb, ­legviccesebb posztereket, és kitenném az ­utcára, hogy legyen végre valamin ­derülni, mosolyogni, röhögni – összegzett ­Tettamanti Béla, aki örömmel konstatálta, hogy az ARC kiállítás 16 év után sem fáradt el.


Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.