Azért az már valami, ha egy zenész temetésére egymillió ember megy el! Fela Kuti persze nem egyszerű zenész volt, hanem a művészetet politikai aktivitással ötvöző ideológus és showman, kicsit olyan, mint egy óceánnal arrébb Bob Marley. Ő találta ki az olykor afrojazznek is nevezett afrobeatet.
Lagosban minden ősszel egyhetes zenei fesztivál ünnepli Fela Anikulapo Kuti életét és művészetét. Tábornokok jönnek, elnökök mennek, de Nigéria legnagyobb fia egy kétszázszor letartóztatott, háromnegyed holtra vert, végül AIDS-ben meghalt szexmániás muzsikus, aki jobban megragadta Afrika lelkét, mint akárhány politikus vagy hittérítő. Ne vezessen félre minket, hogy Európában vagy Észak-Amerikában alig ismerik! Afrikában Fokvárostól Kairóig mindenhol otthon van, dalait a mai napig használják a korrupció és az önkény ellen lázadó fiatalok, és egy egész, földrészeken átívelő zenei irányzat is fűződik hozzá. „Azt akarom, hogy az emberek táncoljanak, de közben gondolkodjanak is" – mondta egy interjúban, és biztosan örülne, ha látná, hogy a mai nigériai fiúk és lányok pont ezt teszik az emlékének szentelt „Felabration" idején.
Tehetős középosztálybeli családból jött, a papa jól zongorázó protestáns lelkész volt, a mama baloldali politikai aktivista, az egyik első afrikai feminista. Két bátyja országosan ismert orvos, unokatestvére pedig Wole Soyinka, az első afrikai irodalmi Nobel-díjas. Őt is orvostanhallgatónak küldték Londonba, de inkább trombitálni tanult a Trinity College of Musicban. Nem lehet csodálkozni rajta, otthon már az ötvenes évek közepén, gimnazistaként a Cool Cats nevű zenekar énekese volt, a medicinából egyedül a női anatómia érdekelte, de ahhoz nem kellett egyetem. A Trinityn is elege lett az európai mesterek tanulmányozásából, gyorsan megalakította Koola Lobitos nevű zenekarát, amelyben énekelt, szaxofonozott, trombitált, dobolt, és néha még gitározott is.
 |
| Fela Kuti post-gazette.com |
