Adolf Hitlertől Kim Dzsong Unig

A betiltások végigkísérték a csehszlovák új hullám történetét is. Milos Forman Tűz van, babám!-ját 1973-ban több társával együtt „örökre” dobozba zárta Gustav Husak első titkár rendszere. Nem utolsósorban azért is, mert Forman ekkor már az Egyesült Államokban élt. Hasonlóan járt Jirí Menzel egyik nagy mozija, a Pacsirták cérnaszálon is, amelyet még elkészültekor, 1968-ban betiltottak, az sem számított, hogy Menzel addigra már Oscar-díjas rendező volt.

A filmes politikai szatíra betiltásának magyar mintapéldája Bacsó Péter 1969-es A tanú című filmje, amelyről ma már nehéz megérteni, miért kellett tíz éven keresztül dobozban maradnia: a Rákosi-korszak bűnös túlkapásairól szóló filmként, így akár a Kádár-kurzus igazolásaként is lehetett volna érteni, némely kutatók úgy is vélik, hogy Aczél Györgynek éppen ilyen szándékai voltak vele.

Az 1956-os forradalom kitörése előtt két hónappal még mesefilmet cenzúráztak Magyarországon. Az eltüsszentett birodalom királyától egész országa retteg, a birodalom minden zugát a terror légköre uralja. Már az is halállal kell lakoljon, aki a zsarnoknak a tüsszentést nem kívánja „egészségére”. De akad valaki, aki nem fél a despotától: a szegény juhász, Soós Imre bohócot csinál belőle és megdönti uralmát.

Ugyancsak ’56-ban készült, de csak ’86-ban mutatták be Várkonyi Zoltán Keserű igazság című filmjét, amelyben egy vezető káder nem tágít egy hibás építkezés tervétől, hogy kitehesse az épülő új világ újabb sikerét a kirakatba. Az épület összeomlása egyúttal az egész modell összeomlásának szimbólumává is válhatott volna.

Műsorra került viszont Shakespeare III. Richárdja ugyanebben az évben a Nemzeti Színházban, és az előadásról joggal gondolhatjuk úgy, hogy része a forradalom előtörténetének: a felettébb kétes és bonyolult politikai szerepű Major Tamás Richárd-alakításában nem volt nehéz felismerni a közönség nagyon közeli múltjának zsarnokait, és az eszmélés nem is maradt el.

A személyekre irányuló paródia – bizonyos keretek között – nem volt tabu Kádár János Magyarországán, az első számú tanú erre Hofi Géza, aki (másokkal együtt) sűrűn utánozta Kádár jellegzetes, oroszos akcentusát, alkalomadtán állítólag magát az első titkárt is elszórakoztatva.

De a cenzúra nem tűnt el végleg: felvenni sem engedték a szilveszteri rádiókabaréba szánt, Vida Ildikó NAV-elnökkel foglalkozó – politikai értelemben tökéletesen ártatlan – jelenetet. Igaz, a Rádiókabaré nélkül is sokakhoz eljutott a Facebookon keresztül. Ugyancsak hetek óta követhető a Műegyetem és a hivatalosságok macska-egér játéka, amelynek tárgya az, hogy hogyan szerepeljen az adóhivatal elnöke a zárthelyi dolgozatok példáiban.