Ebben az országban semmi nem az, aminek látszik. A múltkor egy randa rézlapról kellett elhitetnünk, hogy nem büntetésnek szánták, most meg erről a dermesztő párosujjúról, hogy szintén nem, azaz sem: tíz hosszú éven át (1993–2003) ezt az alakot viselte a honi beat-pop-rock egyik legrangosabb kitüntetése, a Magyar Hanglemezgyártók Szövetségének (Mahasz) díja, amelyet Arany Zsiráfnak hívtak.
A nagy széria képünkön látható darabjával a jövőre hetvenedik évét gyászoló Nagy Ferót örvendeztette meg a zsűri 1993-ban, e módon respektálva, hogy a Beatrice Utálom a XX. századot című lemezére válogatott Nyolc óra munka című szám negyven teljes hétig toplistás volt.
Nagy Feró 1963-ban, a Richmond Heads nevű formációban próbálta ki magát először énekesként. Az együttes nem karcolt túl mélyet a közösségi memóriába, ahogy a következő alakulat, a Zárvatermők sem. Hősünk 1970-ben bevette magát a Csuka Mónikából és Csuka Marikából összetevődött Beatrice együttesbe (a nevet Marika akkori lovagja, a napjainkban Marót Viki oldalán igen aktív Novai Gábor ötölte ki), amely 1977-ben az első magyar diszkómelódiával, a Gyere kislány, gyere című opusszal próbált zajos sikert aratni a Metronóm '77 fesztiválon, hiába.
