És most jöjjön egy majdnem teljes alliteráció:
semmiképp sem maradhat a standokon Schein Gábor új regénye sem, a Svéd.
Tavalyi esszékötete után (Esernyők a Kossuth téren) után még izgalmasabb vizekre evezett. „Grönewald úr tíz nappal a halála előtt üzenetet küldött Budapestre Bíró doktornőnek, hogy haladéktalanul szálljon repülőre, és anélkül, hogy utazása céljáról bárkit értesítene, azonnal keresse föl.” A nyitómondat egyben egy izgalmas nyomozás kezdete is: Ervin, a Stockholmba került árva fiú folytatja a nevelőapja által megkezdett keresést édesanyja és saját múltja iránt. De a múlt éppúgy feltárhatatlan, mint az anya emléknyomainak elviselése. Minden más a megszokott Schein-próza erényeit csillogtatja: pontos, metsző mondatok, művészi erő és finomság.
Talán az utóbbi évek leginkább ellentmondásos műve, már ami a fogadtatását illeti Bartók Imre trilógiája.
Van, aki a kortárs irodalom fordulatát látja benne, más csak a fejét csóválja e művészi katyvasz felett.
A most megjelenő kötettel, A kecske éve, immár teljessé válik a trilógia, s így teljesebb képet alkothatunk a nagyszabású vállalkozásról. Már a szüzsé sem hagy hidegen, ahogy az előzőek sem: New Yorknak vége, és vele pusztult a keleti part nagy része is, amikor egy őrült tapsifüles atomot robbantott a bioapokalipszis sújtotta város közepén. Martin, Karl és Ludwig, az egykori vérszomjas szuperfilozófusok egy minitengeralattjáró fedélzetén menekülnek a nukleáris vihar és tetteik következményei elől.
Ha élni akarnék a netes marketingben oly bevált fordulattal, akkor most az írnám: ha csak egy erdélyi regényt akar hazavinni a könyvhétről, akkor az legyen Potozky László Éles című műve. A z igen fiatal szerző tavaly mutatkozott be a Magvető színeiben egy igen megjegyezhetetlen című novelláskötettel (Nappá lett lámpafény), így igen dicséretes módon választott címet első regényéhez. Ebben egy egész nemzedék karmolja össze magát, miközben villódzik a Facebook-világ, és a férfivilág szereplői felfalják önnön férfiasságukat.
A tavalyi JAKkendő-díjas Papp-Zakor Ilka első novelláskötetét az irodalomban mindig frisset és meglepőt kereső olvasók vihetik haza boldogan. Az Angyalvacsora különös hősei vak artisták, mosómedvévé váló lányok és angyalra vadászó falusiak: történetük, akár minden igazi mese, megkapóan játékos és igencsak hátborzongató. Zsíros, tömjénes, de cseppet sem édeskés, ahogy azt Csutak Gabi írta róla a Literán.
Ritka és igen bizsergető érzés, amikor ott vagyunk egy regény címének megszületésekor.
Amikor az hirtelen felsír a bölcsőjében. A focialista forradalommal sikert arató Benedek Szabolcs most a kvarcórák cincogásától hangos nyolcvanas évekbe repít vissza minket retro thrillerjével. A kvarcóra hét dallama című regényben a felszabadulás 40. évfordulóját ünnepli az úttörőcsapat a párt magas rangú vezetője jelenlétében, amikor valaki lezuhan az iskolát övező panelházak egyikéről. Természetesen hátborzongató események sorozata veszi kezdetét...
|
Bartók Imre
Szőcs Petra / Népszabadság |
Nem vitás: Szvoren Edina újabb novelláskötete a könyvhét legerősebb címe. Az ország legjobb hóhéra, ahogy eddig megszokhattuk a frissen az Európai Unió Irodalmi Díjával kitüntetett szerzőtől, most is olyan otthonosan ábrázolja klausztrofób viszonyainkat, hogy közben komoran felszikrázik az abszurdtól sem idegen, sötét humor.
És mivel lassan elérek a hasáb aljára, így becsületszóra higgyék el nekem, hogy Gerőcs Péter Győztesek köztársasága című regénye nélkül sem érdemes hazamenni a Vörösmarty térről.
De ha nekem nem hisznek álljon itt Tóth Krisztina véleménye: „Kegyetlen tisztánlátással megírt látlelet ez a könyv, amelynek szereplőit mindnyájan ismerjük: egy ország romjai közt bolyonganak.”
Szóval pénztárca nyit, ropogós bankó előkészít. Olvasásra fel!
