galéria megtekintése

A többi néma csend

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 10. számában
jelent meg.


Pető Péter
Népszabadság

Soha nem hallottam még néma csendet olyan ordítónak, mint azokban a kifeszített pillanatokban, amikor Fekete Ernő, az Áldozat gurult ki a színpadról, bele a sötétbe Az olaszliszkai című produkció finisében. Ez az egyik kulcsjelenete a Katona József Színház dermesztő produkciójának, amelynél bátrabb színházi vállalkozással régen találkoztam.

Máté Gábornak volt merészsége e megalkuvásra és politikai hisztériára kondicionált társadalomban ahhoz, hogy hozzányúljon a kortárs irodalom legmegrendítőbb történeteinek egyikéhez, s továbbgondolhatatlan drámákat fojtson kegyetlen erővel egyetlen előadásba. Borbély Szilárdnak, Az olaszliszkai szerzőjének szülei 2000-ben, karácsonykor lettek rablógyilkosság áldozatai, édesanyját megölték. Hat évvel később Szögi Lajos tanárt lincselték meg cigányok a borsodi faluban gyermekei szeme láttára, mert azt hitték, elütött egy kislányt.

Haumann Péter és Bán János kettősében a zsidó származású nagypolgár és a magyar vidéki szegényember ütközik
Haumann Péter és Bán János kettősében a zsidó származású nagypolgár és a magyar vidéki szegényember ütközik

E feldolgozhatatlan borzalmakkal ülünk szemben, amikor az újra és újra zseniális Fekete Ernő megjelenik a pódiumon. Amikor játssza a névtelen áldozatot, most éppen Szögi Lajost meg Borbély Szilárdot,meg amúgy mindahányunkat. Beszél a Borbély teremtette csodálatos nyelven, kezdődik az utazásunk legmélyebb dilemmáink mélyére. Feszítő erővel lökik felénk a kérdéseket az igazságról, a demokráciáról, a zsidóságról, a cigányságról, de mindenekfelett a reményről.

 

Mert annak léte vagy nemléte dönti el, egyáltalán érdemes-e csinálni. Addig persze biztosan, amíg Pálos Hanna monológja ilyen hirtelen képes elénk küldeni a hisztéria milyenségét és mélységét. Addig persze biztosan, amíg Tasnádi Bence, a Vádlott, a lincselő szerepében ilyen ellenállhatatlanul mutatja a sehonnan sehová tartó cigányok, a nincstelenek jövőtlenségének tragikumát.

Addig persze biztosan, amíg vannak, akik megpróbálják megértetni, mindenkinek van saját tapasztalása, élete fényében igenis érthető igazsága. Addig persze biztosan, amíg ilyen borzongató erővel képes egy rendező és színészgárda szembenézésre kényszeríteni.

Pedig a darab elején egyáltalán nem tűnik evidenciának, hogy Máté Gáborék kísérlete sikerrel jár. Az elmeséltek drámája azonnal magasfeszültséget teremt, ám a jelenetek túllassítottnak tűnnek, miközben a színészek is elveszettnek látszanak, elvégre ezúttal első körben nem a művész, hanem a különleges atmoszféra, mondjuk úgy, a probléma áll a fókuszban.


Már ha problémának nevezzük magunkat, világunkat. Borbély Szilárd ugyanis egyetemessé emeli az olaszliszkai tragédiát. Teszi ezt úgy, hogy közben mégis megrendítően magyar marad. Személyes ügyünk az olaszliszkai lincselés, a két lány, aki rettegve nézte apja agyonverését, a cigányok, akiket retorikai befogadásunk közben kizárva tartunk, az igazságok, amelyek soha nem tudnak abszolúttá válni, a falusi ember, akinek semmit nem hozott még az idegen, a videokamera, amely viszi a képet, de mit sem tud az emlékezetről. És mindenekelőtt Borbély Szilárd, a Nincstelenek szerzője.

Mert lehet ugyan, hogy nem csupán Szögi Lajost, hanem a reményt is meglincselték Olaszliszkán 2006-ban, de az is lehet, hogy Borbély Szilárd e tanúságtétele újrateremtette. Akár így van, akár nem, az biztos, hogy a Katona társulata félelmetes erejű színházi előadást alkotott.Méltó emlékművet állított a tragédia áldozatainak és a nagy magyar írónak a kifeszített pillanatokkal.

Fekete Ernő egyszerre áldozat és elbeszélő
Fekete Ernő egyszerre áldozat és elbeszélő

Azzal az ordító néma csönddel.

A Szögi család tiltakozik, mert nem kérték a véleményét a műről

Még látatlanban tiltakozás kísérte a budapesti Katona József Színház tegnap este bemutatott Az olaszliszkai című előadását. A mű szövegkönyvének ismeretében tiltakozott a 2006. október 15-én meglincselt Szögi Lajos családja. Miután az özvegy a Kalligram folyóirat oldalán elolvasta Borbély Szilárd szövegkönyvét, megpróbálta letiltani a bemutatót – értesült a Bors és a Magyar Nemzet. A görög tragédiák formáját idéző darab egyik történetszála a 2006-os olaszliszkai lincselést, a másik a kelet-európai vidéki zsidóság eltűnésének mozzanatait dolgozza fel – olvasható a színház honlapján.

Máté Gábor rendező, a teátrum igazgatója a mai magyarországi állapotokról keresett színdarabot, mielőtt rátalált a műre – nyilatkozta az érintett a Roma Sajtóközpont munkatársának. Az Indexen megjelent interjúban a Szögi család tiltakozására nem tért ki. Helmeczy László, a hozzátartozók jogi képviselője a Magyar Nemzetnek elmondta: szerinte morálisan elfogadhatatlan, hogy az agyonvert tiszavasvári tanár feleségének, lányainak megkérdezése, tájékoztatása nélkül mutatták be a művet.

Az ügyvéd szerint a család főleg azt kifogásolta, hogy a szerző olyan fikciós elemeket is beleírt a művébe, amik meg sem történtek. Az ügyvéd nyilatkozata szerint a család még nem döntött arról, hogy pert indít-e. A darabban a történetet ihlető valós szereplők nem saját nevükön, hanem mint Áldozat és Tettes szerepelnek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.