Egyelőre nem derült ki, hogy a magyar kormány valóban megsértette-e a környezeti információk nyilvánosságát előíró Aarhusi Egyezményt a paksi bővítés előkészítése során, a nemzetközi megállapodás genfi székhelyű Jogkövetési Bizottsága ugyanakkor érdemben vizsgálja a kérdést. A testület pénteken tartotta az első meghallgatást a svájci városban, ahol az Orbán-kabinet és a bejelentő zöldszervezetek képviselőinek is számos kérdésre kellett válaszolniuk.
Az 1998-ban elfogadott egyezmény a „környezeti demokrácia” jogi garanciáiról, a környezetvédelmi ügyekben zajló döntéshozatali eljárások érintettjeinek jogairól szól. A megállapodás három pillérre épül: az aláíró országoknak garantálniuk kell az információhoz való hozzáférést, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételét, valamint a jogorvoslathoz való jogot. Az egyezményt 46 ország írta alá, 2001-ben lépett hatályba, Magyarország is abban az évben ratifikálta.
 |
| Szergej Kirijenko, a Roszatom vezetője – hallgatnak, mint a sír Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A Greenpeace és az Energiaklub tavaly júniusban fordult a Jogkövetési Bizottsághoz azzal a panasszal, hogy az elmúlt években a magyar kormányok sorozatosan megsértették az egyezményt a Paksra tervezett új atomerőmű kérdésében: a közérdekű információk döntő részét eltitkolták a nyilvánosság elől, az adatkéréseket szinte mindig visszautasították, a kért adatokat is sokszor többéves késéssel adták át, általában perek árán. A két szervezet kifogásolta azt is, hogy a magyar polgárokat semmilyen formában nem vonták be a döntéshozatali folyamatba. Sőt, időközben a kormánytöbbség elfogadott egy törvényt, amely gyakorlatilag az összes előkészítő dokumentumot és szerződést titkosította.
