BARNA ÁDÁM: Csak a válás miatt költöztél el? Vagy korábban is foglalkoztatott a gondolat, hogy el kellene menni?
M. SZABÓ ANIKÓ: Igen, már korábban is terveztem.
MAGAZIN: Miért?
M. SZABÓ ANIKÓ: A raku kerámiának Debrecenben beszűkült a piaca. Ádám antikváriuma mellől, a Péterfia utcáról azért költöztettem az üzletemet egy frekventált bevásárlóközpontba, hátha ott több vevőm, nagyobb forgalmam lesz, de nem. Idővel új irányokat kezdtem keresni. Barátaim élnek Írországban, Angliában, Svédországban, gondolkodtam rajta, hogy külföldre megyek. De az új párkapcsolatom, a gyerekeim budapesti kötődése, az itthon maradás vágya miatt végül Szentendrére esett a választásom.
MAGAZIN: Anikónak annyira fontos a raku, hogy még külföldre is elköltözött volna?
M. SZABÓ ANIKÓ: Igen, komolyan fontolgattam. A raku esetében nem egyszerűen technikáról van szó,
hanem stílusról, életfelfogásról,
az élet megélésének mikéntjéről. Ezek az egyszerű, természetes tárgyak a japán teaszertartás részei, a „dísztelen szépség” kerámiái. Kizárólag kézzel formázok, nem erőszakolom meg az agyagot a szabályosságra való törekvésemmel, a máz égetésekor alkotótárs a tűz és a föld. A technika lényegéből fakad a megismételhetetlenség. A kerámiákat nem kemencében hagyom kihűlni, hanem forrón kiveszem és hirtelen hűtöm. Ettől jellegzetesen repedezik a máz, és így lesz természetes a szépség, a pillanatba sűrített esetlegesség.
BARNA ÁDÁM: Ilyen tárgyakra te könnyen találnál vevőt külföldön, de én? Engem a magyar könyvek Magyarországhoz kötnek...
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
MAGAZIN: Miért éppen antikvárium?
BARNA ÁDÁM: Gyerekkoromban sokat olvastam, majd elhatároztuk egy barátommal, ha felnőttek leszünk, nyitunk egy antikváriumot. Nagyon klassznak tartottuk, hogy az ember a munkahelyén is azt csinálja, amit otthon, vagyis olvas, és még meg is él belőle. Neki hamarabb sikerült, de amilyen fura az élet, később, 2001-ben éppen ennek a kamaszkori barátomnak az üzlethelyiségét vettem át a Péterfia utcán.
MAGAZIN: s mai fejjel mit mondana annak az egykori kamasznak? Megérte?
BARNA ÁDÁM: Hűha... Egyrészt megérte, mert imádom csinálni. Másrészt a válságot a saját bőrömön érzem.
M. SZABÓ ANIKÓ: Mi az, amit szeretsz benne?
BARNA ÁDÁM:
Olvasni egész nap, mert nem zavarnak a vevők...
De viccen kívül: az olvasást nem tudom megunni.
MAGAZIN: és mikor mondja, hogy jó nap volt?
BARNA ÁDÁM: Ha sokan jönnek be hozzám. Az se kell, hogy vegyenek valamit, inkább ne vegyenek semmit, csak lássak az arcukon lelkesedést egy-egy szerző vagy könyv iránt. Az nagyon jó érzés.
M. SZABÓ ANIKÓ: És a fordított helyzet milyen? Amikor hozzád visznek be könyveket eladni?
BARNA ÁDÁM: Furcsa, mert az emberek rendszeresen felülértékelik a könyveiket. Azt hiszik, hogy ha egy könyvet a XIX. században nyomtattak, akkor az automatikusan tízezreket ér. Azt hiszik, át akarom őket vágni.
M. SZABÓ ANIKÓ: S hogyan szerzed be a készletet? Sokat kell utánamenni?
BARNA ÁDÁM: Sajnos, nem abban a helyzetben vagyok, mint te, aki te magad gyártod az árut.
M. SZABÓ ANIKÓ: Hát igen, mostanában azért kelek sokkal korábban, hogy legyen időm dolgozni, nehogy kifogyjak valamiből...
BARNA ÁDÁM: Ez nekem milyen jó lenne! Mert kiszámíthatatlan, mikor bukkan fel egy-egy különlegesség. Ez ilyen szakma. Rendszeresen felhívnak, nézzek meg egy hagyatékot, de sokszor az emberek nem is sejtik, mennyire átlagos könyvtáruk van. Mit kezdjek a kétezredik Robert Merle-regénnyel?
Nincs pénz könyvekre, akinek meg van, az e-book-olvasót használ. Az teljesen tönkrevágja a piacot,
hiszen egy ilyen elektronikus olvasón elfér több ezer könyv. Miért volna rám szükség?
M. SZABÓ ANIKÓ
SZÜLETETT: 1964. május 1-jén, Debrecenben.
FOGLALKOZÁSA: keramikus művész. Eredeti végzettsége szerint lakberendező és építész. Elsajátította a japán eredetű kerámiaformázási stílus és mázkészítési technika, a raku alapjait, és hivatásszerűen több mint tíz éve foglalkozik ilyen jellegű dísz- és használati tárgyak készítésével. Debrecenből tavaly Szentendrére költözött, ahol azóta saját „rakumanufaktúrát” működtet a Görög utcában. Két fiú és egy lány édesanyja.
MAGAZIN: Lassan le kell húzni a rolót?
BARNA ÁDÁM: Itt még nem tartunk, de megváltoztak a szokások, ezt tudomásul kell venni. Internetes kütyükkel könyv nem tud versenyezni. Szomorú, de ez van.
MAGAZIN: Ellenben Anikó majd kicsattan az örömtől... Ádámnak mit javasolna?
M. SZABÓ ANIKÓ: Debrecenben sok nehézséggel küszködnek az emberek, én azt javasolnám Ádámnak, hogy próbáljon szerencsét Szentendrén!
Itt van érdeklődés az irodalom iránt,
a múltkor volt találkozó Dragomán Györggyel és Szabó T. Annával, hamarosan jön Grecsó Krisztián.
MAGAZIN: Harcol érte, hogy megint szomszédos üzletük legyen...
M. SZABÓ ANIKÓ: Mert ismerem őt, s tudom, hogy itt annyira jól érezné magát! Idejöttem augusztusban, s a következő hónapban meghívtak a helyi keramikusegyesület ülésére, elmondták, mennyire örülnek neki, hogy a városba költöztem, felajánlották, hogy csatlakozzam. Ez a nyitottság egészen fantasztikus.
BARNA ÁDÁM
SZÜLETETT: 1967. augusztus 15-én, Debrecenben.
FOGLALKOZÁSA: antikvárius. 1986-ban érettségizett Debrecenben, ezután fényképész szakiskolát végzett. Mintegy huszonöt éve dolgozik könyvesként, az egyetemi könyvesboltban kezdett, majd megalapította az Egymalom nevű, Debrecenben városszerte ismert antikváriumát a Péterfia utcán. Két lánya van.
MAGAZIN: Egy antikvárius soha nem unja meg az antikváriumokat?
BARNA ÁDÁM: Dehogyis!
Nagyon izgalmas beszédülni idegen helyeken régi könyvek közé.
Én legalábbis órákig el tudnék bóklászni antikváriumokban.
MAGAZIN: Mire fel a feltételes mód?
BARNA ÁDÁM: Mert pont akkor vannak nyitva, amikor én. Legalábbis még egy darabig.
BARNA ÁDÁM ajánlja
Könyv: minden, ami Petri György
Zene: minden, ami Víg Mihály
Film: Gothár Péter: Megáll az idő
M. SZABÓ ANIKÓ ajánlja
Könyv: Füst Milán: Ez mind én voltam egykor; Elizabeth Davis: Életkör
Film: Jame Campion: Zongoralecke, Huszárik Zoltán: Szindbád
Zene: Arianna Savall
