A csatahajó Magyarország számára hatalmas jelentőségű, ugyanis ez volt a magyar hajóépítés legnagyobb alkotása. A Horthy Miklós admirális által irányított Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottájában szolgáló 152 méter hosszú és 20 ezer tonna vízkiszorítású hadihajó – a Ganz-Danubius fiumei hajógyárában épült – a mediterrán térség egyik legmodernebb darabja volt. (Az építés megkezdése előtt új sólyateret alakítottak ki – a sólyatér az a terület, ahol a hajókat megépítik, a vízből kiemelik, majd az átvizsgálás után visszahelyezik –, mert a korábbi nem volt alkalmas ilyen méretű hajó építésére.)
|
Búvár a hajó roncsainál
Selmeczi Dániel / MTI |
A két hajócsavarral rendelkező nagy művet 1914 januárjában bocsátották vízre. Ez nem az építés végét jelentette, hiszen sok alkatrésze, például a páncélzat, a gépek ezután kerültek beépítésre.
Mária Terézia Henrietta főhercegnő avatta fel. Az ünnepségre nem ment el Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki állítólag megharagudott, hogy a hadihajó nem az általa javasolt Laudon nevet kapta.
A megnyitót egy tragikus baleset – egyesek szerint szabotázs – árnyékolta be. Az eloldódó horgonyláncok egy munkást megsebesítettek, a fedélzetmester pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy két nappal később meghalt.
A hajó korszerűségét mutatja, hogy egy-egy lövegtoronyba nem két, hanem három ágyút építettek – fegyverzetet a cseh Skoda cég gyártotta és szállította. A csatahajót 1915 novemberében állították hadrendbe, ami nem véres tengeri ütközetek sorát jelentette, hanem azt, hogy ideje nagy részét a pólai (ma Pula) kikötőben töltötte, melyet csak a lőgyakorlatok idejére hagyott el.
Legelső éles harci feladata az Adriai-tenger bejáratát – az Otrantói-szorost – elzáró antant tengeri barikád szétzúzása lett volna.
Horthy Miklós ugyanis úgy döntött, hogy hajórajával és huszonöt repülőgéppel megtöri a blokádot. A Szent István 1918. június 9-én futott ki Pólából – ezzel egy időben két olasz gyorsnaszád (torpedóvető motorcsónak) hajózott ki Anconából.
Az egyik parancsnoka, Luigi Rizzo észrevette a csatahajót és a támadás mellett döntött: ötszáz méterről mindkét torpedóját kilőtte az SMS Szent Istvánra és mindkettő talált: a jobb oldali első és második kazánházat találták el, öt méterrel a víz alatt ütve léket a hajón.
Az oldalára dőlő SMS Szent István – miután a személyzete három órán keresztül hiába küzdött a hajó megmentéséért – alig öt perc alatt elsüllyedt. A legénység tagjai közül 85 matróz és négy tiszt – összesen 41 magyar – vesztette életét.
A haditengerészetet jelentős erkölcsi kár is érte, hiszen az egyik legnagyobb hadihajóját vesztette el.
A múlt sodrásában
Időszaki kiállítás - 2014. 04. 05–04. 27.
A kiállítás bemutatja az Argonauta Kutatócsoporthoz kötődő folyami régészeti kutatások legérdekesebb eredményeit: több száz éves hajóroncsokat, különleges leleteket. A tárlat bepillantást enged a kutatás módszereibe, műhelytitkaiba; megmutatja, hogy a folyók milyen jelentős hatással voltak a partjaikon élők életére. Kitekintést ad a magyar vonatkozású tengeri régészet, az Osztrák–Magyar Monarchia adriai roncskutatásának eredményeire is. A kiállítás a Budapest Főváros III. kerület, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat, a Belügyminisztérium Területrendezési, Építésügyi és Örökségvédelmi Helyettes Államtitkárság, valamint az Argonauta Kutatócsoport Közhasznú Egyesület együttműködésében megvalósuló Dunai Kulturális Folyosó ÁROP 1.A.6 projekt keretében készült el. A tárlatnak különös jelentőséget ad, hogy az Országgyűlés a 2014. évi IX. törvényben döntött az UNESCO víz alatti kulturális örökséget védő konvencióhoz történő magyar csatlakozásról.
Helyszín: Aquincumi Múzeum, Régészeti Park – Kétpilléres védőépület
1031 Budapest, Szentendrei út 135.
Utólag már azt is tudjuk, hogy a hajó pusztulását tervezési hibák felgyorsították: túl magasan volt a súlypontja, túl alacsony volt a vízkiszorítása, és a 12, nagy űrméretű ágyú nagy súlya miatt könnyebben dőlt az oldalára.
A legfőbb problémát azonban a nem megfelelő torpedóvédelem jelentette.
A magyar hadihajó más szempontból is az elsők között volt: a modern kori hadviselésben három esetben filmezték le egy hadihajó pusztulását, az SMS Szent István elsüllyedése az egyik ilyen eset. (A másik kettő: az angol HMS Barham és az amerikai USS Arizona.) Amikor Horthy értesült a Szent István katasztrófájáról, lefújta a támadást.
A hajóroncs a Premuda-szigettől 9 tengeri mérföldre délre, 66 méter mélyen fekszik az iszapba fúródva, a gerincével felfelé, balra fordított lövegtornyokkal.
A roncshoz először Tetar Djuric jugoszláv haditengerészeti búvár merült le 1974-ben, majd egy társa 1979-ben követte őt. 1990 szeptemberében az olaszok indítottak expedíciót a Szent Istvánhoz, de a Skoda-gyár révén a cseh búvárok és régészek is lemerültek a roncshoz.
Víz alatt is UNESCO
Az Országgyűlés február elején fogadta el a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló UNESCO-egyezmény kihirdetéséről szóló törvényt, ennek nyomán Magyarország is felléphet a nemzetközi tengervizekben található kulturális örökségének megóvása érdekében. A 2001-ben elfogadott UNESCO-egyezmény célja a kincskeresés, valamint a profitcélú régészeti kutatás megszüntetése, a nemzetközi vizekben zajló tevékenység szabályozása. Hazánk UNESCO-egyezményhez való csatlakozásának fontosságát az I. világháború centenáriuma adja. A kormányzat szerint szükség van az 1914 és 1918 közötti háborúban víz alá került hajótestek megfelelő védelmére, megőrzésére a jövő generációi számára.
A magyarok által szervezett Szent István Búvárrégészeti Expedíció tagjai többször is – 1994. október 25-én, 1995 szeptemberében és 1997 őszén – lemerültek. Az expedíciók során eltávolították a Szent István névtábláját, mely más tárgyakkal – például egy díszes lámpatesttel – együtt a pólai múzeumba került.
Korábban tökéletes állapotban fennmaradt Zsolnay porcelánkészletet is felszínre hoztak az egyébként nemzetközi oltalom alatt álló hadisírból. A szakértők szerint a hajótest kiemelése szóba sem jöhet, a törött, korrodált acélszerkezet felhozása veszélyes, drága és kevés sikert ígérő művelet lenne.
A közlekedési múzeumban most nyílt kiállításon is csupán makettek, dokumentumok, híradások emlékeznek a száz éve vízre bocsátott hadihajó rövid pályafutására. Eredeti relikvia látványáért Pulába kell menni.
