Az álmos kis falu ma a szabadság szimbóluma, a határ nélküli Európáé, ahol 26 ország 400 millió polgára mozog útlevélvizsgálat nélkül. Menjünk azonban vissza a XX. század közepéig, hogy megértsük, hogyan jutott el idáig az a földrész, ahol alig egy emberöltővel ezelőttig százak haltak meg az áhított szabadságért. Robert Schuman, Luxemburg szülötte 1950. május 9-én mondta el híres beszédét, felhíva Euró pát az egyesülésre, az acél békés felhasználására. A Benelux államok, Németország, Franciaország és Olaszország társulásával létrejött az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Unió elődje.
Schengen azonban, mondhatjuk, történelmi véletlen. Mitterrand francia elnök és Kohl német kancellár egy baráti találkozón állapodott meg a Strasbourgot Kehllel összekötő híd „megnyitásáról”. A kétsávos, forgalmas átkelőnél az évek óta elégedetlen kamionsofőrök ugyanis sztrájkkal fenyegettek a többórás várakozás miatt. A Benelux országok, ahol a gyakorlat már 1960 óta működött, tudomást szereztek az 1984-es megállapodásról, és írtak a két államférfinak, hogy az ötletet terjesszék ki az öt ország mindegyikére. A gondolatot tett követte, és kormányközi konferenciát hívtak össze a Benelux országok székhelyére, Brüsszelbe.
A vámunió elnöki tisztjét éppen Luxemburg töltötte be, így a találkozón Robert Goebbels államminiszter elnökölt.
Ekkor még senki sem tudta, hogy ez a „kaland” hová vezet, ezért minden ország másodhegedűst küldött az értekezletre.
Az események azonban gyorsan zajlottak: a luxemburgi elnökség alatt hamar megszületett a döntés a belső határok lebontásáról. A diplomáciai szabályoknak megfelelően az aláírásra az elnöklő országban került sor: így döntött Schengen – a megállapodás lényegét kifejező hely – mellett a három aláíró, Németország, Franciaország és a Benelux államok.
Mivel a falu kastélya éppen felújítás alatt állt, a dokumentumot a Mosel közepén, a Marie-Astrid hercegnőről (Henrik nagyherceg nővére) elnevezett hajón írták alá. A folyó természetes határ Németország és a nagyhercegség között, ráadásul kondomínium, azaz a két ország közösen felügyeli. Erre az aláírásra került sor harminc évvel ezelőtt, 1985. június 14-én, amely a helyszínről a Schengeni egyezmény nevet kapta, az öt ország területét pedig Schengeni térségnek nevezték el. Az eseményt követően az öt ország felségjelével ellátott gépjárművek szélvédője mögötti zöld pötty jelentette a szabad áthaladást közös határaikon.
1990. június 19-én írták alá az egyezményt szentesítő megállapodást – a helyszín ismét a Marie-Astrid, csak az aláírók változtak. Ezen megállapodás adta meg az egyezmény jogi kereteit, amely 1995. március 26-án lépett hatályba. Ekkorra már csatlakozott Spanyolország és Portugália is. A Schengeni egyezményt az 1999-es amszterdami szerződés építette be az Európai Unió keretrendszerébe.
|
Hazánk jelképe például a Rubik-kocka
Halász Katalin / Népszabadság |
A Schengeni térség ma 22 uniós országot foglal magában, és tagja négy unión kívüli – EFTA – állam is: Svájc, Liechtenstein, Izland és Norvégia. Bár az egyezményt nem írták alá, de facto tag például Monaco, San Marino és a Vatikán. Határait védendő, az Egyesült Királyság és Írország vélhetően örökre kívül marad; Horvátország, Ciprus, Románia és Bulgária pedig még nem tagjai az övezetnek, de belépniük kötelező. Érdekesség, hogy „Kelet-Németország” az egyesüléssel csatlakozott. Magyarország 2007. december 21. óta tartozik a „határok nélküli” Európához, nemzetközi repülőtereinken azonban csak 2008. március 30-tól nincs útlevél-ellenőrzés a schengeni területekről érkezők számára.
Ha már a repülőtér kérdése szóba került, érdemes egy pillantást vetni a légi közlekedésre is. Luxemburgot három másik alapító öleli körül: Németország, Franciaország és Belgium. A beugratós kérdésre, hogy van-e akkor az országnak nem schengeni határa, szinte mindenki nemmel felel. Pedig nemzetközi repülőterére érkeznek járatok például Londonból, azaz a helyes válasz: igen, van. De ne hagyjuk abba az érdekes kérdések felvetését. Itt van a sok példa között Gibraltár, amely brit terület, tehát nem része a schengeni övezetnek.
A britek időnként azzal törnek borsot az unió orra alá, hogy az erődvárosba vezető határátkelőhelyen indok nélkül elnyújtják az úti okmányok ellenőrzését.
Vegyük másik példaként Ceutát és Melillát, a két spanyol exklávét Marokkóban: mint ilyet, mindkettőt szögesdrót védi a bevándorlóktól. Schengen természetesen a határain kívül érkezőknek is sok egyszerűsítést jelent. Az 1970 előtt született korosztály még emlékszik, hogy egy nagyobb nyári vakációhoz minden országba külön kérték a vízumot.
Az igénylésen – egyebek között – fel kellett tüntetni a célállomást (ide kellett elsőként engedélyért folyamodni), a be- és kiutazás pontos dátumát, valamint a határátkelőhelyeket. Ma a Schengen-vízum valamennyi tagországba egyaránt érvényes. Mit is jelent tehát Schengen? A személyek és áruk szabad mozgását. Mire van ehhez szükség? A külső határok egységes és szigorú védelmére, a közös vízum szabályozásra, a rendőri és jogi együttműködés (például határon át történő rendőri üldözés) megerősítésére, azaz a SIS-ként ismert Schengeni Információs Rendszerre.
A varsói székhelyű Frontex 2005 óta védi a külső határokat, különösen a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás ellen. A tagországok saját határaikon belül tarthatnak rendőri és vámellenőrzéseket, mert bár az áruk szabad mozgásáról beszélünk, Schengenben is van magánszemélyekre vonatkozó szigorú vámkvóta.
Különleges esetekben – meghatározott időre – bármely ország visszaállíthatja a határellenőrzést: erre kerül sor Európa- és világbajnoki labdarúgódöntők esetén.
A Marie-Astrid ma is népszerű. Igaz, ez már az 5-ös sorszámú hajó, az eredetit 1990-ben eladták, a németországi Regensburgban működtetik. Luxemburg próbálta ugyan visszavásárolni, de a tulajdonos, ismervén történelmi jelentőségét, megfizethetetlen árat kér érte. A Schengent a német oldalon található Perllel összekötő híd lábánál tekinthető meg a Schengeni egyezmény emlékműve, amely a hely híres szülötte, a külföldön is ismert Francois Valentiny 1997-ben felavatott alkotása. Az egyenként 3,5 méter magas három darab kettős oszlop a rajtuk található egy-egy csillaggal az aláíró feleket, Franciaországot, Németországot és a Benelux államokat reprezentálja.
A valójában hat Corten acél oszlop pedig az Európai Szén- és Acélközösség alapítóit jelenti. Apropó, Corten: itt álljunk meg egy pillanatra.
A XIX. században még szegény Luxemburgot az acélipar tette először gazdaggá, száz évvel ezelőtt a világ hetedik legnagyobb acéltermelője volt.
A világ vezető acélkonszernjének, az Arcelor Mittalnak is itt van a központja. A Corten pedig egy speciális eljárással előállított drága acél, amely előbb rozsdásodik, majd ilyen állapotában marad. Az emlékmű folyóra néző oldalán a földön kilenc csillag egészíti ki az Európai Unió tizenkét csillagát. A hátoldalon táblák ismertetik az egyezményt, és fénykép mutatja be az aláírás aktusát. A sövényből formált E pedig Európát hozza egészen közel.
A híd lábának másik oldalán Valentiny idén tavasszal elkészült új alkotása látható. A Marie-Astridnak emléket állító ponton az információs központ új helye, ahol a látogatók nemcsak az egyezményről, hanem a környékbeli kirándulóhelyekről és természetesen a borvidékről kaphatnak információt. A most 71 esztendős Robert Goebbelsről elnevezett utcát a Place des Étoiles, azaz a Csillagok tere szegélyezi, amelyen sok relikvia található. A berlini fal két darabja Európa kettéosztottságának mementója. A térburkolatban valamennyi ország neve egy-egy réztáblán olvasható – mindegyik a tagország nyelvén.
|
A múzeumban viszont rendőrpajzzsal is megjelenünk
Halász Katalin / Népszabadság |
A három, szintén Valentiny által készített oszlopon ötágú csillagokon az egyes országokra jellemző személyek, építmények, tárgyak, fogalmak domborműve látható. Noha helyismeret nélkül valamennyi nehezen azonosítható, de a Rubik-kocka minden kétséget kizáróan hazánk egyik emblematikus jellemzője.
És persze nem hiányozhatnak a lakatok sem: egy szintén Corten acélból készült csillag alakú oszlopon minden országhoz hozzácsatoltak már jó néhányat.
A múzeum – amely a Europe Direct központi információs szolgáltatás luxemburgi központja is – remek kiállítása a történelmi eseményhez kapcsolódó ismereteket bővíti, és egyedi tárgyakkal (az eredeti szerződés, útlevelek), valamint a háttérintézmények és működésük ismertetésével mutatja be Európát. Az ide érkező turistáknak helyi idegenvezetők mesélik el a harminc év történetét; előzetes foglalást követően – természetesen – magyar nyelvű idegenvezetés is kérhető.
Június 13-án zajlottak a helyszíni megemlékezések, amelyeken részt vett többek között Martin Schulz, az Európai Parlament és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, valamint Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök, akárcsak Schengen egyik atyja, Robert Goebbels is.
