A mindig két részre osztott fekete vászon alsó részén színes képsáv (fríz?) vonul, amely hideg, meleg és közömbös színek fokozataival deríti az ünnepélyességet. Az alsó vonulás mindig két egyforma négyzetből, és a szélen egy keskenyebb sávból áll: mintha nyomulna a narancsot váltó vörös, meg a világoskéket követő égszín négyzet, hogy amott mélyvörössé, itt sötétkékké sűrűsödjön.
Vannak eseménydúsabb, asszociálásra késztetőbb viszonyok-viszonylatok. A szintén cédula nélküli zöld kompozíció olyan a magabiztos, nagy fehér négyzetével, a rövidülést imitáló fekete trapézával, mint egy építmény a természeti tájban, s ha már elszabadult az értelmezői önkény, az exteriőrrel szemben sajátos belső teret láthatunk egy narancsos keret uralta szürke felületben.
Már csak azért is, mert ezt a szürke mezőt itt szokatlan szabálytalanság alakítja. Konok színei egyébként homogének, zománcosak, ha tetszik, pigmentszerűek. Élénk, életteli, mondhatni életvidám koloritja eleve optimistává teszi a látványt, örömtelivé a kiállítást. Az önfeledt zöldek, elvágyódó kékek, villanó vörösek erejét garantálja a biztonságot sugárzó, homogén foltfelület.
Továbbá a kényesen precíz vonalak, a metszően pontos kontúrok. Mindaz, aminek a hiánya oly sokszor tette esetlegessé, megértőbb hívei szerint magyarrá a hányatott sorsú hazai konstruktivizmust. Amely – a nyugatra távozott Konok nem volt részese ennek – lényegében a hatvanas évtizedben teljesedett ki, fájdalmas megtorpanások után. A maga korában, a harccal teli tízes években alighogy megjelent, bukott a forradalmakkal, külföldre száműzetett vagy faji-politikai gettóban múlt ki Horthy Magyarországán, de nem kevesebb elnyomás döntött a sorsáról az újrakezdő-bizakodó negyvenes évek végén, az államosított művészet megjelenésével.
Konok külföldön lett Bernáth-növendékből konstruktív festővé, s hozta haza precízen optimista, színpompásan is választékos piktúráját. Ezeknek köszönhető, ha a néző elvontabb, de kétségtelen eseményeket fedez fel a csupán a vonalak dramaturgiáját, az alapformák bonyolult együttélését teremtő képeken.
Aranynak tetsző sárga téglalapok egy e környezetben szinte barokkosnak látszó, fekete rendszerben, tű éles, egymást metsző fehér huzalok kereszteződése fekete és fehér tartószerkezeten, megbillent fekete derékszög, amelynek felső szárát egy apró vörös négyzet húzza az egyensúly felé. A száz évvel ezelőtti alapító mesterek ezt a geometriát égöv szerint változó tartalommal kívánták megtölteni. A korai szovjetek a világforradalmat, a kommunizmus ígéretét látták a bátor színű négyzetekben és pompás feszültségű vonalakban, a németek a Bauhausban a világ humanizálását az emberiség küldetéses szolgálatát.
A máig eleven konstruktivizmus követői-megújítói is más-más ideológiák jegyében dolgoztak-dolgoznak. Konok rendteremtő eleganciája, amely, mint olvasható, „a természet belső rendszereinek összefüggéseiből, mozgásaiból inspirálódik", a legnagyobb elődök minőségével és optimizmusával teszi ezt.
Konok Tamás: Ludium pigmentum Nyitva április 1-ig Pelikán Galéria, Székesfehérvár
