galéria megtekintése

A pince mélyén

0 komment


Fáy Miklós

Mit is csinálhat a boldog Ausztria a pince mélyén? Nyilván borokat iszik, és kedves dülöngéléssel próbálja meg felidézni Ludwig Fischer, Mozart kedvenc basszistájának szerzeményét: Im tiefen Keller. Oder?

Sajnos van ez a második lehetőség is, amit Ulrich Seidl dokumentumfilmje mutat meg, hogy ezek a derék, jólétben, májgombóclevesen és bécsi szeleten élő népek a pincében élik a föld alatti életüket. A kedélyes rézfúvós, aki gyönyörű nászajándékot kapott a kollégáktól: egy olajfestményt a Führerről. Alig várta, hogy vége legyen a bulinak, és mehessen haza, fellógatni a képet. A pincébe.

Mit is csinálhat a boldog Ausztria a pince mélyén?
Mit is csinálhat a boldog Ausztria a pince mélyén?

Aztán beszerzett még mellé díszkardokat, bajonetteket, sisakokat, egyenruhás próbababákat, horogkeresztes karszalagokkal. Néha ma is összegyűlnek a fúvós társakkal, és megisszák a maguk egy-két-tíz fröccsüket meg a rövideket. És boldogok. Ahogy boldognak látszik a színház megnyugtatóan nagydarab biztonsági őre, barátságos medveember, nyilván határozottan vezeti ki a rendbontókat az előadásokról. Aztán hazamegy, meztelenre vetkőzik, kiderül, hogy tényleg medveember, szőrös hátú szörnyeteg. És a szörnyeteg úrnőnek szólítja a feleségét, szorgalmasan porszívózik, majd tisztára nyalja a zuhanyozót és a vécét. De szó szerint nyalja. És nemcsak a vécét, hanem az azon ülő úrnőjét is.

 

Most ez igaz? Mert nagyon megnyugtató volna, hogy a sok bolond vadász, a lőtér elvetélt tenoristából lett igazgatója, aki gyors kézzel kapja elő a fegyvert, és puff, egy terroristával kevesebb, a katolikus karitász meztelenül, összekötözve nyilatkozó munkatársa mind csak a rendezői képzelet szüleménye volna. Lehetnének igaziak is, de reménykedjünk, hogy ilyen nincs. Vagy nem ennyi. Vagy nem itt, az áhított gazdagságú szomszédságban. Közben meg nagyon jól tudjuk, hogy vannak, önmagukat képviselik, és másnap bemennek dolgozni, bár a kollégák, szomszédok mind látták, ahogy a biztonsági őr heréjét satuba szorítják. A boldog Ausztriában mindenki meg van nyugodva: lehet, hogy a magánélete egy kissé különös, hogy a feleségével való kapcsolata legalábbis szokatlan, de a munkáját tisztességesen elvégzi.

Ez igaz? A bennünk élő, képmutató magyar szíve szerint szaladna, hozna kalapácsot, szögeket és gyorsan, légmentesen rájuk zárná a pinceajtót, odaállna egy nagy furgonnal, hogy véglegesen elválassza magát tőlük: ti vagytok a pinceiek, miénk az édes napsugár, tavaszi szellő. Ausztria okosabb, tudja, hogy legfőbb exportcikkei között nemcsak Mozart, Ferenc Jóska meg a havasi gyopár van ott, hanem Natascha Kampusch és az amstetteni rém is. Nem tesz úgy, mintha az utóbbi a semmiből jött volna elő, előzmények és utódok nélkül. Féljetek nyugodtan, szól át hozzánk. Ha ez van itt, el tudjátok képzelni, mi újság a ti pincéitekben.

A pince

Forgalmazza a Cirko Film

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.