Mit is csinálhat a boldog Ausztria a pince mélyén? Nyilván borokat iszik, és kedves dülöngéléssel próbálja meg felidézni Ludwig Fischer, Mozart kedvenc basszistájának szerzeményét: Im tiefen Keller. Oder?
Sajnos van ez a második lehetőség is, amit Ulrich Seidl dokumentumfilmje mutat meg, hogy ezek a derék, jólétben, májgombóclevesen és bécsi szeleten élő népek a pincében élik a föld alatti életüket. A kedélyes rézfúvós, aki gyönyörű nászajándékot kapott a kollégáktól: egy olajfestményt a Führerről. Alig várta, hogy vége legyen a bulinak, és mehessen haza, fellógatni a képet. A pincébe.
 |
| Mit is csinálhat a boldog Ausztria a pince mélyén? |
Aztán beszerzett még mellé díszkardokat, bajonetteket, sisakokat, egyenruhás próbababákat, horogkeresztes karszalagokkal. Néha ma is összegyűlnek a fúvós társakkal, és megisszák a maguk egy-két-tíz fröccsüket meg a rövideket. És boldogok. Ahogy boldognak látszik a színház megnyugtatóan nagydarab biztonsági őre, barátságos medveember, nyilván határozottan vezeti ki a rendbontókat az előadásokról. Aztán hazamegy, meztelenre vetkőzik, kiderül, hogy tényleg medveember, szőrös hátú szörnyeteg. És a szörnyeteg úrnőnek szólítja a feleségét, szorgalmasan porszívózik, majd tisztára nyalja a zuhanyozót és a vécét. De szó szerint nyalja. És nemcsak a vécét, hanem az azon ülő úrnőjét is.
