galéria megtekintése

„A múltat el kell engedni”

3 komment


Hajba Ferenc

Ez az este alighanem nyolcvan ember magántitka marad. Amikor elkezdem írni róla ezeket a sorokat, kicsit úgy érzem, árulója leszek Röhrig Gézának és az őt hallgatóknak. A költő, színész, a Saul fia című Oscar-díjas film főszereplője nem kérte ugyan, hogy ne számoljunk be a győri Menház Színpadon újra megélt gondolatairól, ám a jó ízlésünkre bízta magát. Nehéz teher, de kötelező megemelni.

A színpad lassan világosodik ki, egy állólámpa adja a társalgási fényt, a háttérben zongoraszó hallatszik. Először kissé teátrálisnak tűnik a miliő egy költő-olvasó találkozóhoz, de ez az est most külsőségeiben és katarzisában is színház.

Nyolcvan ember vett rá jegyet hónapokkal ezelőtt, telt ház van.

Két férfi ül az asztal mellett a lámpafényben. ­Gáti Oszkár színművész, aki jó pár évvel ezelőtt nyilvánosan elmondta, mit gondol a mai magyar színházak életéről (hát nem sok jót), bizonyos direktorairól, rendezői­ről, színészei­ről, aztán önként és valószínűleg örökre lelépett a nagyszínpadról. Nem kérte, hogy kövessék, nem vonult száműzetésbe sem, noha családjával a győri zsidó temetőben lakik, annak a gondnoka. És e mellett színházat csinál. Kialakította a Menház Színpadot, a legsikeresebb kamaradarabokat és előadói esteket viszi oda, a jegyért hónapokkal korábban sok százan állnak sorba.

 

Röhrig Géza a vendég, Gáti Oszkár pedig a költő verseit mondja. Röhrig Géza más előadásában eddig még soha nem hallotta saját verseit. Mindenhol őt kérik írásai felolvasására. Gáti Oszkár Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit című könyvből választ verseket. A kisbetűs, pont, vessző és zárójel nélküli kötetből. Röhrig Gézának nincs szüksége ezekre a jelekre. Gáti és a közönség így is érti őket, akkor meg minek.

Gáti Oszkár és Röhrig Géza. Szavak roppant feszültsége
Gáti Oszkár és Röhrig Géza. Szavak roppant feszültsége
Mészáros Mátyás / Kisalföld

Ezek a versek – a szóismétlések elkerülése végett írhatnék költeményeket is, de ez a főnév fennkölt és pátoszos, ami végképp nem illik a szerzőjéhez – öt évvel korábban íródtak, mint ahogy a Saul fia és az Oscar-díjas film főszereplője találkozott egymással.

„Minél öregebb vagyok, annál közelebb kerülök a kezdetekhez" – utal arra a szerző, miért foglalkoztatja ilyen meghökkentő erővel gyerekkori sorsa. A kötet első felének verseit szinte egyszerre „kihányta" magából. Az írások hátterének minden titka feltárul ezen az estén, önmutogatás nélkül, természetesen. A múlt ezer pokla, szereplője, az akkori rendszer gyűlölete, hite, lázadása, megaláztatása és kamaszkori sorsstratégiája rengeteg erős, kemény csöndet teremtő történettel. Felidézi kamaszkori szökéseit, a balatoni szabad strandot, ahol közrefogták állami gondozott barátaival a rendőrök, de ők tudták: azt kell felelni, ha szüleikről kérdeznek, hogy azok újságírók.

Még így is bevitték őket, viszont előbb a fejükre tettek egy-egy kötetet az Albatrosz könyvsorozatból, s csak azon át merték ütni őket.

Tárgyilagosan mondja ezt, indulatok nélkül, szárazon és halkan.

A múltat el kell engedni – biztat a költő. Mindenkinek van traumája, ha más nem, hát az, hogy valamikor elveszíti a szüleit. Aztán a boldogságról is beszél. A 18 hónapos ikergyerekeiről meg a már felnőttekről, a válásáról, ami általában lefokozza az apát, majd második házasságáról, ami neki most a legfontosabb. A boldog házasság titka szerinte az, hogy boldog emberhez kell hozzámenni. Az embereket boldoggá tenni nem lehet, csak maguktól válhatnak boldoggá. Akkor is, ha nincsen rá okuk.

Két házassága között 13 évig élt egyedül Amerikában, ahová a családja köti a legerősebben, de haza akar jönni a feleségével és a két kisebb gyerekével. Csak akkor, ha amerikai felesége is kételyek nélkül ezt szeretné. Akkor otthagyja középiskolai katedráját, amihez a Saul fia forgatása után átmenetileg hűtlen lett, mert a stábbal együtt turnékkal, találkozókkal támogatták a film sikerét. Ekkor regényét is abbahagyta,

hatszáz oldal azonban már elkészült belőle.

Ebben a kötetben olvasható lesz majd talán minden, a más műfajokban nehezen elmondható háttértörténet, amelynek egy részét a nyolcvan győri embernek szinte már bizalmasan elmondta.

Gáti Oszkár zongoradarabokkal választotta volna el a verseket és az általuk előhívott gondolatokat. Röhrig Géza azonban azt kérte, vegyék ki a zenéket. Így a puszta szavak teremtettek esetenként roppant feszültséget, máskor felszabadító nevetést. Két óra ment el úgy, hogy szóba sem került az Oscar-gála. Röhrig Géza fontosabb és érdekesebb volt minden celebceremóniánál. Ültünk a menszínházi székeken, és a saját életével is szembenézett mindenki, látva a Röhrig-versben felidézett képet: „üvegbúrában néma óraszerkezet / lapátolta körbe az időt / akár a vért nehogy megalvadjon"

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.