A csillagász meglepődése nem volt teljesen alaptalan, elvégre éppen olyan jelet sikerült fognia, amilyenre egy technológiailag fejlett idegen civilizációtól számított.
|
| Forrás: Big Ear Radio Observatory, North American Astrophysical Observatory (NAAPO) |
A bekarikázott karakterek („6EQUJ5”, „6” és „7” különböző oszlopokban) a jel erősségére vonatkozó információk: a rádiócsillagászok 1-től 9-g terjedő számok és az ábécé betűinek kombinációjával osztályozták a rádióforrások hullámprofilját. Tehát ebben az esetben Ehman egy 6-os erősségű jelet fogott, ami egészen az U-ig erősödött, mielőtt visszagyengült az 5-ös szintre. A jelet egy kisebb hullám követte, ezt jelölte két másik oszlopban a 6-os és 7-es számokkal.
A felfedezés akkor is nagy horderejűnek számít, ha a jelet történetesen nem kis zöld emberkék küldték. Ilyen erősségű rádiójelet ugyanis azóta sem sikerült fogni a Földön. A földönkívüli élet nyomait kutató SETI intézet 1984-es felállítása óta számos kísérletet tettek rá, de sajnos az univerzum azóta is mély csendbe burkolózik. Ami ráadásul csak súlyosbította az amúgy is nyomasztó Fermi-paradoxont (Enrico Fermi fizikus világított rá az idegen civilizációk létezésének magas statisztikai valószínűsége, illetve a bizonyítékok totális hiánya között feszülő ellentmondásra, amikor feltette a híres kérdést Teller Edének: „Hol van mindenki?”).
A régi rejtélyt most az amerikai hadügyminisztérium korábbi elemzője, Antonio Paris, a floridai St. Petesburg College kutatója segíthet megfejteni, aki amúgy kétli, hogy idegen eredetű lenne Ehman Wow!-jele.
A The Guardiannak adott interjújában a csillagász egyelőre annyit árult el, hogy talált két „gyanús” üstököst, amelyek éppen az Ehman által vizsgált csillagrendszerek „környékénv” – a távcső látómezejében – lehettek azon a bizonyos éjszakán. A 266P/Christensen, illetve 335P/Gibbs jelű kométákat csak néhány éve fedezték fel, így annak idején sem Ehman, sem más kutatók nem számolhattak velük, mint lehetséges rádióforrásokkal.
A Space.com cikke szerint Paris elméletét alátámasztja, hogy az űrben a semleges hidrogén éppen az 1420-as frekvencián sugárzik, mint Ehman jele, ezért ez egy rendkívül gyakori – de azért többnyire jóval gyengébb – sugárzási forma az univerzumban. Az üstökösök légköre pedig hatalmas mennyiségű hidrogént tartalmaz – így két üstökös „zavarórepülése” már talán megmagyarázhatja a jel erősségét.
Ez azonban továbbra is csak egy az elméletek sokasága közül. Az igazolására, avagy megcáfolására 2017-ig kell várnunk, amikor a 266P üstökös visszatér a Nyilas csillagképbe. A másik, a 335P viszont csak 2018-ban ér vissza a Khi Sagittarii környékére. Sajnos az óriás rádiótávcsövek már mind foglaltak 2017 augusztusára, ezért Paris maga akar építeni vagy venni egyet, hogy bizonyíthassa feltételezését. Arra a kutató már nem tért ki, hogy ha tényleg ilyen fontos a titok megfejtése, akkor miért nem tud időt szakítani rá a világ egyetlen obszervatóriuma sem.
Számos sci-fi írót és ufóhívőt ihletett meg, de még komoly tudósokat is gondolkodóba ejtett a „Wow!”-jelként elhíresült, 1977-ben regisztrált esemény. Majdnem negyven év elteltével végre megfejthetik a titokzatos rádióhullám eredetét, amit sokan a földönkívüliek létezésének egyik legerősebb bizonyítékának tartanak. 
