galéria megtekintése

A maszk túlél

1 komment


Fáy Miklós

A maszk meg a jelmez. Azok bezzeg megmaradnak, megnézhetőek a múzeumokban, filmeken, klipeken. Csak az ember hal meg.

Fotó: Leonhard Foeger / Reuters

Lehet azon vitatkozni, hogy mi az első, mi a fontosabb, az ember vagy a művészet. A műalkotásokat kell csodálni, elemezni, értelmezni, vagy minden csak arra való, hogy hírt adjon arról, aki létrehozta azokat.

 

Mindenesetre David Bowie esetében a kérdésre készen van a válasz. David Bowie a főszereplő, és nem a dalai. David Bowie-ról az is tudta, kicsoda, aki soha egyetlen dalát sem hallotta, meg azok is szerették, akik soha nem vették a fáradságot, hogy lefordítsák a szövegeit.

Az egészben, persze, van még egy csavar. David Bowie maga is műalkotás, egy David Jones nevű ember hozta létre önmagából. A nevet a May Károly könyvekben is annyit szereplő, de valóban létező Bowie-tőrről vette föl. Egyébként csak kényszerből, volt már egy Davy Jones a könnyűzenében. De ha David Bowie maga is egy szerep, akkor most mi a válasz az eredeti kérdésre? Ember vagy ember alkotta ember?

Most jelent meg az új lemeze. Most írtak arról az internetes oldalról, ahol mindenki összehasonlíthatja magát David Bowie-val. Amikor 19 éves volt, már énekelt. Én meg nem. Amikor 69 éves volt, meghalt.

Bowie 1980-ban, egy New York-i színházi próbán
Bowie 1980-ban, egy New York-i színházi próbán
Marty Lederhandler / MTI/AP

Most nézegettük a fényképeit az El Kazovszkij-kiállításon, ahol éppen ugyanezzel a kérdéssel szemeztünk: El Kazovszkij számít-e, tényleg minden hullámpapírra és egyéb gyarló és romlékony anyagra készített műve csak arra szolgál, hogy a halála után is felírják, kimondják a nevét? Minek? Miért jó az, ha jönnek az újabb és újabb generációk, és azt suttogják, mind halkabban és halkabban, hogy El Kazovszkij? David Bowie?

Most ezt suttogjuk: David Bowie. És arra a kétféle szemű emberre gondolunk, arra a hátul képzett, jellegzetes hangszínre, amivel még Freddie Mercury mellé is oda lehetett állni énekelni, Ziggy Stradustra vagy a sovány, fehér hercegre. Hallgatunk téged, gondolunk rád. Aztán majd meghalunk mi is. Az emberek halnak, az Isten él.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.