És nem csak készültek. Miközben az ügyvédnő visszaült a számítógéphez, hogy további aláírandó dokumentumokat – letéti szerződés, APEH-nyomtatvány, földhivatali kérelem, tulajdonjogi bejegyzéshez hozzájáruló nyilatkozat, ügyvédi megbízás, ügyvédi tényvázlat stb... – nyomtasson ki, idősb Jézus nekiállt írásjelre emlékeztető kézjegyét a nyolc példányban rendelkezésre álló hétoldalas adásvételi szerződés minden egyes lapjára ráróni. Jézus Junior lapozott neki.
Már vagy negyven oldal aláírásra került, amikor az ügyvédnő – egy újabb halom aláírandó irományt téve az asztalra – rémülten felkiáltott: „Jézus Mária, ez fekete tintával ír!" A spanyolok értetlenül néztek rá, az eladó – aki addig szintén szorgalmasan körmölt – nem hitt a szemének: hogyhogy nem vette észre? Pedig ő mindent észrevesz...! Nyilván elvakította a nyolcmillió.
– Csak kékkel lehet – magyarázta az ügyvédnő. – A hamisítás miatt.
Jézus Senior nem volt az az ultramodern ember. Akárcsak az őskeresztény pátriárkák, internetet se használt, de a színes fénymásolásról még ő is hallott. Szóvá is tette. Mindenki értette, mire célzott. Hát persze, hogy a kék aláírást is pont úgy lehet(ne) hamisítani, mint a feketét (csak akkor minek a húsklopfolószerű ügyvédi száraz pecsét, ami úgy hitelesíti az okiratot, hogy apró lukakat váj belé?), de hát ez van, ezt kell szeretni. Úgyhogy megint kinyomtatták az egészet, és Nagyjézus nekiállt aláírni. Ezúttal egy 170 forintos kék Zebra golyóstollal.
Tudom én, hogy mindenki tud ennél jóval kacifántosabb sztorit! Én is, csak én nem dicsekszem vele. Ám a maga ártatlan kreténségében ez a kéktinta-parancsolat kifejezi azt a pluszt, amit a magyar ügybonyolítói géniusz tett hozzá a bürokrácia egyetemes történetéhez.
A bürokrácia egyik jellegzetessége, hogy bővített újratermeléssel igazolja a saját szükségességét. Vagy ahogy a tévedhetetlen Oscar Wilde megjegyzi: „A bürokrácia azért növekszik, hogy megfeleljen a növekvő bürokrácia igényeinek." A másik jellegzetessége a fegyelmező funkció: minél képtelenebb az előírás, annál jobban kell tartani tőle. A harmadik pedig, hogy elhárítja a felelősséget. Mindhárom területen hozzuk a világszínvonalat, sőt két ponton meg is haladjuk.
Az egyik a kompenzálással függ össze. Minél ésszerűbb egy társadalom, annál inkább lépnek fel ellenerők a túlburjánzásra hajlamos bürokrácia megfékezésére. Nálunk meg sem próbálják az ilyesmit, de ha valaki mégis, annak a tyúkszemére lépnek.
A kék tintás aláírásnak valamikor tán lehetett értelme, de hiába nincsen már régóta, semmiféle hatóság nem próbálta eltörölni a rendelkezést. Ahogy egyetlen kormány sem hajlandó eltörölni a közjegyzőnél beszerezhető, 30 napnál nem régebbi cégkivonat kötelezvényét bármilyen piszlicsáré ügyben, holott az egy interneten hozzáférhető információ.
Idetartozik az is, hogy a legcsekélyebb munka elvégzéséhez szerződni kell. Minek is? Egy sima számla nem bizonyítja az elvégzett munkát? Ha pedig kamu, akkor a szerződés is lehet az. És az se semmi, hogy ha én mondjuk rendszeresen írok egy médiumnak, akkor minden egyes cikk esetében újra le kell szerződnöm vele. Folytathatnám, de nem akarok senkit fárasztani
az életünket megnehezítő és megdrágító dolgok sorolásával. Elég mindenkinek a maga listája. Mindenesetre az enyém le
van adva a szerkesztőségben.
A kék tintában megtestesülő másik hungarikum a formailag betegesen aggályos eljárás és a gátlástalan törvényszegés dialektikus szintézise. Ez az, amit egy befektető így foglalt össze nekem: „Azért szeretem jobban Romániát meg Ukrajnát, mert ott is kilóra meg lehet venni mindenkit, de azok legalább nem fakszniznak utána."
Az egész ország egy joghézag, viszont minden szabályszerűen le van papírozva. Az összes disznóság ezzel az alakoskodó alakiaskodással bonyolódik. Most azt hiszik, politizálok. Pedig így volt ez már a Fidesz előtt is, csak ők kormányzati stratégiát csináltak belőle. A gyakran képtelenségig öncélú bürokrácia egyszeriben kérlelhetetlenül céltudatos lett. Minden stiklijük mellé tudnak egy törvénymódosítást rittyenteni, és mindig találnak egy jogszabályt, amire hivatkozhatnak. A Tilos Rádió pályázatát azért dobták vissza, mert a 467 oldalas anyag lapjainak számozatlan, üres hátoldalát nem szkennelték be, a Klubrádióét pedig azért, mert nem írták alá.
Ez talán tényleg egyedülálló, legalábbis az EU-ban és az EU pénzén, de maga a perverz kettősség nem az. Gombrowicz határvidékként jellemezte hazáját, ahol Kelet és Nyugat kölcsönösen semlegesíti egymást. Ez ránk is érvényes, csak mi tudtunk még tekerni rajta egyet: a germán kultúrából a vaskalapos pedantériát vettük át, az ázsiaiból a korrupciót és a trehányságot.
„A hivatal fontossági tudata fordított arányban áll az adott ország fontosságával", állította Huxley, de azért az is számít, hogy az adott ország mit tart fontosnak: az építést vagy az építéshez kapcsolódó szerződéseken lévő aláírás színét.
Nagyjézus végül az utolsó oldalt is aláírta a kék Zebra golyóstollal, a szerződés annak rendje és módja szerint megköttetett, de aztán nem lett a projektből semmi. Az ingatlan azóta is ott árválkodik, ennek éppen tíz éve. Jött a válság, megszűnt a hitel, kint is nagy bajok lettek. A szerződés biztosan megvan még valahol, csak lehet, hogy az a rengeteg kék tintás aláírás közben már feketére fakult.
