Markó András 1965-ben lépett az önmegvalósítás fényes ösvényére. Egy úgynevezett „másolós", azaz angloamerikai számokat játszó együttesben kezdte máig tartó karrierjét, amelyet hamarosan a Memphis elnevezésű alakulatban folytatott; erről azt érdemes tudni, hogy 1967-től a MOM művházban tartott ún. beatmatinékat, mást nemigen. Az életét (és a korszakot) meghatározó zenekarhoz, az 1964 óta ugyancsak másolóműhelyként működő Geminihez 1969-ben csatlakozott.
Megjegyzendő, hogy nagy divat volt akkortájt ez a csillagászkodás, egy másik együttest például Saturnusnak hívtak, egy harmadikat meg Syriusnak, habár Jupiternek, mondjuk egyet se.
A Bardóczi Gyulából (dob), Szabó György Balázsból (ének), Kékes Zoltánból (gitár), a később milliárdos üzletemberré egyedfejlődött Várszegi Gáborból (basszusgitár) és immár Markóból álló együttes ekkortájt vette be magát a Taurus Gumigyár Kerepesi úti kultúrtermébe, amely rövidesen hasonlóan népszerű közeggé vált, mint az Omega miatt az
E-Klub, a Metrónak köszönhetően a Metró Klub és az Illésből kifolyólag az FMH. 1969-ben a Gemini is elindult a táncdalfesztiválon, szerzeménye a Ments meg uram engem magamtól címet viselte, de a döntőben elhasalt. Ez azonban csekély hatással volt a formáció magántörténelmére. Hatalmas klubéletet éltek, emellett állandó szolgáltatók voltak a Budai Ifjúsági Parkban, ahol egy országos rekordot is felállítottak: 1970. szeptember 26-án 12 (!) órás koncerttel lepték meg a telt házat.
1972-ben egy ifjú, albán származású dalnok bukkant fel a Gemini háza táján: Delhusa Gjon. Emez győzködni kezdte Markót, hogy csatlakozzanak le a zenekarról, és csináljanak egy duót, amelyet Delhusa nagyjából úgy képzelt el, mint a Simon and Garfunkel magyar verzióját, de nem eléggé. Mesélőnk, Zoltán János rockzenei szakíró, a táska jelenlegi tulajdonosa úgy tudja, hogy Delhusa valótlanul azt állította Markónak: a Hungaroton második emberénél, a sorozatunkban sokszor és szívtelenül hivatkozott dr. Erdős Péternél már kijárta a nagylemezt, csak össze kell hozni az anyagot. Markó ezért ment bele a fúzióba, amelyből azonban nem keletkezett semmi emlékezetes, de főleg nem lemez és pláne nem nagy. A billentyűs 1974-ben visszament a Geminibe.
A jó széria folytatódott, az 1975–76-as évadban a Gemini játszotta a Képzelt riport... zenéjét a Vígben, később az állítólag méltatlanul elfeledett Villon című rockmusicalt a József Attila Színházban, 1976-ban kiadták első és egyetlen lemezüket, minden idők egyik legtöbbet fújt magyar slágerével, a Vándorlás a hosszú útonnal. 1977-ben a tagok elszámolási vitába keveredtek Várszegivel, akit Heilig Gáborral váltottak ki. 1981-ben már vele mentek koncertezni az Egyesült Arab Emírségekbe.
A Gemini a kilencvenes évek végére fáradt ki, hivatalos búcsúkoncertjét 2001-ben adta a kongresszusi központban. De nem szűnt meg végleg és teljesen: Markó András a Gemini Trió nevű mutációban máig aktív muzsikus.
