Különben az se kizárt, hogy nem mozdulnék az Európa mellől, mert a Sewardnál is el tudok képzelni sokkal rosszabbat. A Carnival Youth méltó felvezetése lehet ennek a kicsit bonyolultabb, vagy ahogy a hivatalos honlap fogalmaz: atipikus spanyol zenekarnak. A kísérletező kedv dicséretes, és a kitartás is meghozza gyümölcsét: az első pár (valóban idegesítő) perc után úgy rá lehet hangolódni a Sewardra, hogy kedvem sincs leállítani ezt a kompozíciót itt. (A sziget.hu szerkesztői figyelmébe: az egyáltalán nem para, ha a zenekarok hivatalos honlapjáról származnak az ajánló szövegek, mert tényleg, az írjon meg fejből ennyi ajánlót, akinek két anyja van – de a 2012-re kilátásba helyezett feltörekvést teljesen szükségtelen 2014-re átírni, hogy aktuálisabbnak tűnjön a Seward. Másfelől viszont a spanyol ötös nem atipusos, hanem legföljebb atipikus – tüdőgyulladásért nem megyek a Szigetre, azt máshogy is el tudom intézni.)
Erről is lekéstek már, de én délután kettőkor Ef Zámbó Happy Dead Banddel mérgezném magam a Petőfi Rádió-VOLT Fesztivál színpadon. Hogy miért, azt ne kérdezze senki: csak. Őket még csak be se kell mutatni. Szombat délután ezt hallgassák tőlük.
Sugár vagy, sugá-sugá-sugár
Egy meredek műfaji váltást azért beadnék három előtt nem sokkal: a Robur Bisztróban az egyik legjobb ízlésű magyar DJ & beatmaker, Zomblaze pörgeti a vinyleket. Ha még nem hallottak róla, okvetlenül nézzenek utána, itt van a Soundcloudja. Hogy miben erős? Mindenben. Ha mégis választani kéne valamit, akkor legyen a hiphop. A kicsit bonyolultabb, rétegzettebb hiphop. Szeretni fogják nagyon.
Azt meg nagyon bánni, ha kihagyják a Starlight Girls délutáni koncertjét az A38 Színpadon. Nemcsak a tündérbogyó énekes csaj, Sara miatt, hanem. Az öttől játszó „brooklyn based” Starlight Girls egyébként arra is példa, alig háromezer Facebook like-kal sem lehetetlen a Sziget egyik legjobb helyszínén játszani. Ma ilyen érzelmes napom van, legyen maguknak is az, hallgassanak Starlight Girlst. Mondjuk itt.
De ha mégsem, akkor inkább a Világfalu Színpadhoz menjenek ötre, itt lép föl az osztrák Gasmac Gilmore. „Mintha a Gogol Bordello találkozna a System of a Downnal találkozó Kaizers Orchestrával” – olvassuk róluk, hát, legalábbis izgalmasnak tűnik. Őrületes sógordiszkó, polka, metál, klezmer. Menjenek rá.
Aztán hatkor lassítsanak le. Erre két opciót is kínálunk. A Fideliónál a francia Kevin Jean és Nina Santes 36th Chambre című előadása megy, amire egyébként csak azért lettünk figyelmesek, mert bírjuk a régi kungfu filmeket, ezeknél jobban már csak a régi kungfu filmeket ugyancsak bíró Wu-Tang Clant bírjuk, és ha ezt most nem értik, az sem baj. Mindenesetre idekopizom az előadás leírását, amelyből kiderül, hogy az egyébként minden nap végigvitt performansz a függőlegesség, az egyensúlyhiány, a lengés, a hinta és az inga érzékeny játéka; hogy kedvet kapjanak:
„Lábai a levegőben, egy fekete hurokban: Kevin Jean egy fáról csüng, lábánál felakasztva, fejjel lefelé lóg egy kötél végén. Teste eleinte mozdulatlan és csendes, ingereket keres, és lassan, egy sor bámulatos átalakuláson át fokozatosan páratlan szabadságot nyer.
Ebből a szokatlan, torz, fordított helyzetből mozdul ki elképesztő ingamozdulatokkal, amelyek felváltva idézik meg a zuhanást, a blokkolt test mégiscsak szabad mozdulatainak furcsaságát a „rossz testhelyzetben” – lágyan és folytonosan. Kevin Jean úgy játszik felakasztott, meggátolt és ezáltal fogyatékos testével, mintha egy idegen testtel játszana, amelyet vissza kell hódítania és fel kell szabadítania. Végül – paradox módon – maga az akadály válik az elengedés eszközévé. Csendes, békés, meditatív élmény, amint legyőzi a gravitációt.”
A másik opció a Magic Mirrorban aktuális, itt a tavalyi Berlin Porn Film Festival legjobb mozgóiból láthatnak válogatást, és ha valaki beszélgetne is, hát ott lesz Claus Matthes, a fesztivál igazgatója. Ez különben elég jó kis fesztivál lehet, nézzék csak, mit írt róla tavaly Beatrice Behn az Indiewire-re.
A csend, a béke és a meditatív élmény, illetve a pornó után csapassanak újra valami hangosat. Fél nyolctól a Madness vereti a Nagyszínpadon, de engem mondjuk sokkal jobban érdekelne nyolctól az El Juntacadáveres a Világfaluban. És nem csak azért, mert az argentin-belga formáció neve magyarul Hullagyűjtőt jelent, hanem mert a tangó-jazz-hiphop fúzióból olyan nagyon nagy baj nem lehet. Itt nézhetnek utána.
A Prodidzsájt csak azért sem ajánlom. Akkor már inkább merüljenek el a taknyos retróban táncdalfesztivál jelleggel a Magic Mirrorban: a kiváló Happy Gang egészen biztosan kér majd egy kulcsot a szívükhöz este tíztől. Ha ez már azért túl meredek, még mindig ott van Lejön és Minek szettje a Cökxpon Chill Gardenben, de a legjobb az lenne, ha vegyítenék a kettőt, a szürreál garantált.
Ha még ezután is képben vannak, akkor éjféltől Chrystal Fighters az A38-nál, egytől meg Colorstar a már említett Cökxponban, majd éjjel háromnegyed háromkor a tényleg csodálatos Alba Hyseni velőtrázóan komoly hangjára köszönthetik a vasárnap reggelt – azt az egy órát napfelkeltéig meg csak kibekkelik valahogy, valahol.
