„A hitünk, az emberségünk azt parancsolja, hogy az üldözötteket be kell fogadni”

– Okozott meglepetéseket a kötet? Találkozott fölfedezetlen, izgalmas szerzőkkel?

– Hogyne, nem is kevéssel, hiszen ezerszínű költészet született a magyar zsidó irodalomban. Hadd említsem meg Makai Emilt, akinek a nevével még soha sem találkoztam, de amióta megismertem, nem is értem, miért nincs benne a kulturális köztudatban. A Monarchia szülötte, harmincéves a századfordulón. Magabiztos, vágyteli, gazdag költészetet művel, amelyben érezni Arany János hatását, de érezni már a XX. század fuvallatát is. Az esten szóba kerülnek majd ismert költők is, így Somlyó Zoltán, akit nagyon szeretek, mert szenvedélyes, fájdalmas, látomásos ember volt. Kosztolányi Dezső írta róla, hogy „Somlyó Zoltán zsidó verseit szeretem. Ezért vállalkoztam rá, hogy a távolság és gát ellenére, amelyet egy ősi kultúra vont közém és a versek közé, elöljáró beszédet írjak”.

– „Távolság és gát...” Ön érez hasonlót, amikor magyar zsidó verseket olvas?

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

– Bennem nem létezik az a távolság, amit Kosztolányi említ. Hiszen ez a költészet az én anyanyelvemen szól, s olyan világot tár föl, amelynek az összetéveszthetetlensége, a fájdalma, a kíváncsisága, a nyelvi és képi gazdagsága magával ragadó. „A kékegű keletnek, ahonnan elszakadtunk, regéből ismerem csak napját, legét, virágját. Regéből ismerem csak a haragos Jehóvát, ki fölemelt, hogy azután annál mélyebbre vessen…” Tudja, hogy ezt ki írta 1896-ban?

– Kiss József?

– Az ő hatása, de a szerző Ignotus! Tág horizontú, európai szellemiségű ember, akár Szomory Dezső, Heltai Jenő, Füst Milán, akiket szintén megidézünk majd az esten. Az ő életművük a magyar kultúra szerves része. Tőlük éreznék távolságot? Hiszen Molnár Ferenc nyelvén beszélek! Meg olyan vidéki magyar fiúk nyelvén, mint az egri Bródy Sándor, a tiszabüdi Szép Ernő, a bihari gyökerű Zelk Zoltán, akik odahaza Petőfit, Aranyt és a modern Vajda Jánost olvasták. Hogyan is írta Kornis Mihály? A Vígszínház színpadán született meg a „diadalmas pesti magyar nyelv”. Akkor hát miféle távolság lenne köztem és az anyanyelvem között?

– Miért érezte fontosnak, hogy a kötet anyagából most előadóest legyen?

– Mert nyitott szemmel járok a világban. De aki fölhívta a figyelmem a könyvre, az Kirschner Péter volt, a Magyar–Zsidó Kulturális Egyesület vezetője. A rendezvényeiken azért szoktam föllépni, mert vallom, hogy a magyar kultúrát három aranypánt tartja egybe és teszi egyetemessé: a magyar, a zsidó és a cigány kultúra. Mind a három a sajátunk. Számomra ezért feldolgozhatatlan tragédia az, amit a magyar zsidóság ellen Magyarországon elkövettek: hogyan lehetett az édesgyermekből elpusztított testvér? Ugyanúgy elviselhetetlen cigány testvéreink kitaszítottsága is.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

– Ha nyitott szemmel jár, akkor látja a menekültek ellen uszító óriásplakátokat. Talán az ilyesmi vezet a kitagadáshoz, nem?

– A kirekesztés és az antihumánus gondolkodás nem fér össze azzal a szellemiséggel, amit hazulról hozok, és amit a szellemi otthonomban, a Vígszínházban tanultam. Adyval vallom, hogy minden ember fenség, ez az alapvetés. Tehát senkit nem különböztetünk meg negatívan. Senkit nem pecsételünk meg. Senkit nem taszítunk ki. Éppen ellenkezőleg. A hitünk, az emberségünk azt parancsolja, hogy a kitaszítottak mellett kell állni, és az üldözötteket be kell fogadni. Mélyen hiszek abban, hogy a borzasztó sötétséget egy jó előadás által, ha csak egy pillanatra is, de le tudom győzni.