galéria megtekintése

Szelfi Hitlerrel

15 komment


Miklós Gábor


Ezt az embert nem lehet elkerülni. A tévé ismeretterjesztő csatornáin­ szinte nincs este, hogy ne jelenne meg. Egyszer mint hadvezér, egyszer népszónokként vagy csábítóként. Egyszer fekete-fehérben, mostanában többször színesben. Vannak filmek, amelyek a személyiségét boncolják, mások azt kutatják, hogy mitől zabálta őt a nép? Halála után hetvenegy évvel is itt van közöttünk, ereje mit sem kopott. Most, hogy alapművét is legálisan lehet olvasni, újabb lendületet kapott. Persze eddig is elérhetőek voltak ezek a szövegek, ahogy az őt dicsőítő könyvek tömege is. A Hitler-rajongók száma légió.

Az elmúlt hetekben úgy adódott, hogy turistaként véletlenül pár olyan helyen jártam, amely ehhez a személyhez fűződik. Elautóztunk ausztriai szülővárosánál, ahol képtelenek szabadulni földijüktől. Folyik a vita, mi legyen a brau­naui szülőházzal: múzeum, ahol bemutatják rémtetteit, vagy jobb, ha lebontják, úgy biztosan nem lesz rajongóinak zarándokhelye. Nürnberg következett. A város a korai Hitler-kultusz színhelye volt. Itt tartották a náci párt éves gyűléseit. Itt építették fel a gigászi színhelyet, itt gyakorolták a manipuláció mesterfogásait,­ az emberek megnyerésének és a gyűlölet fokozásának trükkjeit.

Hitler neve kötődik a helyhez, de a megmaradt épületekben sokkal inkább foglalkoznak a társadalommal, hogy hogyan vált a gyűlöletkultusz a németek mindennapjai részévé, miként lettek részesei később a kolosszális bűnnek. Elutaztam a vég egyik színhelyéhez, a (most) észak-lengyelországi egykori főhadiszálláshoz. Itt is rengeteg ember bámulta a tízméteres betonfalakat, a bunkert, ahol majdnem sikerült felrobbantani a gonosztevőt. Legalább hat nyelven szóltak a turistákhoz az idegenvezetők. A Farkasverem fontos turisztikai attrakció, ahogy más Hitler-helyek is.

 

Miért? Talán mert a történelmet akarják bőrükön érezni a ma emberei. A helyeket, ahol „a Dolgok" történtek, ahol a történelem tettesei­nek bunkerje volt. Ahol Hitler mozizott, k-európai csatlósait vagy a kutyáját dresszírozta. Hitlerrel szelfiznek a népek. Van olyan turizmus is, amely azért viszi ilyen helyekre az utazót, mert valamilyen módon a családja kötődött a helyhez. Ismételnek. A nürnbergi pártnapok színhelyén olyan filmeket láttam, amelyeken boldog német polgárok utaztak Hitlert látni a városba. És közben folyt a sör, fogyott a perec és sült kolbász.

Szülei és nagyszülei révén valamennyire minden európai történelemkárosult. Közünk van a dolgokhoz, amelyek ott történtek. A történelem nem tanítója az életnek, de tanulságai vannak. Például arról, hogyan varázsolhatott el egy különös hátterű középtermetű kisvárosi ember egy nagy és erős országot. Hogyan váltak gyerekkori és fiatalkori frusztrációi,­ az apától kapott megaláztatások, szeretethiány, szakmai kudarcok, féltékenység gonosz erővé. Amelyet aztán sértett és ezért gyűlöletre kész tömegek magukévá tettek. Mennyire nem számított a műveltség, tehetség egy zavaros, szerencsétlen korban, ahol a demokrácia nem vált értékké.

De érték volt a gyűlöletre való képesség, a tekintély és vakfegyelem. Mennyire manipulálható a bizonytalan demokrácia és lesz az állam a rémuralom eszköze. Hogyan lehetett a gyűlöletre, csalásra birodalmat építeni...

Folytathatnánk, de egyre félelmetesebb lesz az előző nemzedékben Európában megtörténtek emléke. Van egy pár friss fotóm az útról.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.