Szegő György lehet a Műcsarnok igazgatója

A pályáját építészként kezdő Szegő a hetvenes évek elején a Buváti tervezője volt, de közben elvégezte az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakát, s ennek révén került közel a színház világához. Előbb a Budapesti Szabadtéri Színház szcenikusa lett, majd 1978-ban Pauer Gyulát váltotta az akkor fénykorát élő kaposvári színháznál, ahová a „színházi apjának” nevezett Babarczy László hívta.

Színpadi látványaiba is építészeti szemléletet vitt, amit Ascher Tamás rendszerint „gigantomániás” jelzővel illet – írja Szegő szakmai önéletrajzírásában, a 2008-ban kiadott Álomtervező című kötetben. Leghíresebb – bár építészetileg nem a legérdekesebb – színpadi munkája a már említett Peter Weiss-féle Marat-darabhoz tervezett díszlete,mely a Corvin köz épületeit jelenítette meg Téli Palotaként, aminek akkor forradalmi üzenete volt.

Érdekli a pszichológia, a képzőművészet, a fotó, a keleti filozófia, s ezeken a területeken is képezte magát, például Szondi Lipót tanítványaitól tanult a lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI), Scheiber Sándor kultúrtörténeti előadásait hallgatta a Csütörtök Körben. Néhány díszlete és ösztönépítészeti tesztje miatt a nyolcvanas évek közepén szilenciumot róttak ki rá, ezután két évig taxisként dolgozott.

A nyolcvanas évektől publikál és szerkeszt lapokban, munkatársa volt az Élet és Irodalomnak, rendszeres külsőse a Magyar Nemzetnek, majd a rendszerváltástól szerkesztőként, rovatvezetőként, főmunkatársként dolgozott a Múlt és Jövőnél, az Átriumnál, 2001-től pedig főszerkesztője a Magyar Építőművészetnek. (Ekkoriban publikált lapunkban is építészeti írásokat.) Mindeközben több évig újra színházi látványtervezőként is működött Győrben és Szolnokon, valamint a budapesti Stúdió K-nál, és több mint tíz évig színpadi látványtervezést tanított a Képzőművészeti Főiskolán.

Említett szakmai önéletrajzában magáról úgy beszél, mint kissé önfejű „harmadikutasról”, aki a Nemzeti Színház kérdésében egyáltalán nem osztotta a politikai jobboldal véleményét, s a megvalósult épülettel szemben az Erzsébet téri, Bán Ferenc tervezte változatot támogatta (bár ennek nem politikai, hanem szakmai oka volt). Ugyanakkor ő valósította meg Eleőd Ákossal (és Wermer Andrással) az első Orbán-kormány sztárkiállításának számító Álmok álmodóit a Ganz-Millenárison. „A fenti 30 év életpályameséje után – írja Szegő György az Álomtervező utolsó lapjain – picit komikus, hogy az egyik oldal jobboldalivá minősít. Noha az oldalak tartalma rég elkopott. Hol állok, ha érdekel a magyar (tudomány-) történet, csakúgy magyar–zsidó felmenőim kultúrája is? Alább felelek erre a kérdésre, nem egyik vagy másik tábort képviselve.”

Ez az álláspont a Műcsarnok vezetőjeként is elfogadhatóvá tenné személyét. Legalább is politikailag. Szegő egyébként nem tagja az MMA-nak sem.