– Alkalmazott művész vagyok – mondja. – Alkalmazott. Művész. Ebben a sorrendben. Azt már mi tesszük hozzá: sokan, mind többen alkalmazzák.Mert jó zenéket ír. Jó zenéket, jó filmekhez. Balázs Ádám édesapja Balázs Árpád zeneszerző, oratóriumokat, kantátákat, zenekari darabokat, kórusműveket, színpadi- és filmzenéket, népdalfeldolgozásokat, valamint pedagógia jellegű darabokat komponált.
Szabadjon megjegyeznünk, hogy bár nyilván nem ez munkásságának legmarkánsabb szelete, de életében bizonyára kedves kacskaringó: a hetvenes években ő szerezte a Kockásfülű nyúl című rajzfilm zenéjét is. Édesanyja énektanár, kórusvezető. Márpedig aki egy efféle, hangokra, akkordokra, dallamokra kondicionált családban nő fel, nemigen tudja megúszni, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljön a zenével.
Balázs Ádám is hamar zongorához ült, de tizenhárom éves korában számára is eljött a lázadás időszaka. Abbahagyta a zenetanulást, és zongorabillentyűk helyett inkább az ellenfeleket püfölte a sportpályákon: karatézott, kick-boxolt, ráadásul kikacsintva a klasszikus dallamok közül heavy metált kezdett hallgatni. Csakhogy akit egyszer nyakon csípett az igényes muzsika világa, nehezen szabadul tőle.
Balázs Ádám is visszatért hozzá, egy nagyon tudatos elhatározással mégpedig. Fejébe vette, hogy filmzeneszerző lesz, olyan filmzeneszerző, aki még Amerikában is megállja majd a helyét. Ennek érdekében elsőként az ELTE angol szakát végezte el (mellesleg egy évig ott ismaradt tanítani, a dzsessz és az amerikai társadalom viszonyáról oktatta a diákokat), eközben elvégezte a konzervatóriumot. Kocsár Miklós volt a mestere, és erre nagyon jó szívvel emlékezik.
Hogy miképpen acélozták a kreativitást, arra csak egyetlen példa: megesett, hogy fél évig három hangból kellett zenét szereznie. Három hangból, az azokhoz rendelt ritmusokból, a fantáziájából. Végül tényleg repülőre ült, és irány az Egyesült Államok. Nem könnyű elképzelni azt a pillanatot, amikor valaki áll, mondjuk, New Yorkban, a Kennedy repülőtéren, fejében egy jó adag tudással, lelkében egy jó adag vággyal és elhatározással, és csupán egy dolgot tud biztosan: azt, hogy ő itt filmzeneszerzői karriert fog csinálni.
És bár Balázs Ádám vágya valóra vált, azt mondja, rögös út vezetett a sikerhez. Mert aki azt hiszi, hogy Amerika tényleg tiszta Amerika, az téved. Eleinte dolgozott pincérként, segédmunkásként, futárként, fotóasszisztensként. Keresett némi pénzt, amelyből összerakott egy kicsi stúdiót, aztán besétált New York egyik legismertebb, legmenőbb filmes iskolájába, kiragasztott az iskola faliújságjára egy cetlit, amelyen tudatta a hallgatókkal, hogy filmzene-komponálással foglalkozik, és várja az érdeklődők felkéréseit.
Kicsit maga is meglepődött, amikor nyolc-tíz megrendelés érkezett, és mivel munkájának hamar híre ment, nem sokkal később már egy igen komoly ajánlat is. Összehozta az élet az HBO egyik producerével, akitől hatalmas esélyt kapott arra, hogy meglódítsa a karrierjét. A producer arra kérte, hogy irányítsa az HBO és a Cinemax csatornák zenei arculatváltását. Ez a munka egyrészt ismertté tette a nevét a filmes világban, másfelől anyagi biztonságot is nyújtott számára.
 |
Balázs Ádám filmzeneszerző számára Amerika végül tényleg tiszta Amerika lett
Móricz-Sabján Simon |
Balázs Ádám összesen 13 évet töltött az Egyesült Államokban, 7–8 évet New Yorkban, a többit Los Angelesben. Számos ismert film zenéjének komponálására kérték föl, többek között ilyen volt Seth Gross man több fesztiválon is győztes, kis híján Oscar-díjra jelölt, Shock Act című rövidfilmje, aztán a Pillangó-hatás 3.: Jelenések, a Holdhercegnő és az Elefántkirály, de életrajzában alighanem az is vastag betűkkel van szedve, hogy 2006-ban a Hősök útja című szimfonikus költeményének ősbemutatója a New York-i Carnegie Hallban volt. Amerikában rengeteg szép, emlékezetes pillanatot élt át.
– Ilyen volt először meglátni a nevemet egy mozivásznon – mondja –, ilyen volt, amikor Shock Act váratlanul megnyert egy versenyt, noha akkor úgy véltük, esélye sincs rá, és ilyen volt, amikor a díjkiosztót követő fogadáson Martin Scorsese és Robert De Niro állt velem szemben, és mindketten mosolyogva dicsérték a filmet, benne az én munkámat. Tizenhárom Amerikában töltött év után hazaköltözött, vagy mondjuk úgy: immár többlaki életet él, de a bázisát végül Magyarországon alakította ki.
Dolgozik hazai filmekben is jócskán: egyebek mellett ő komponálja a Hacktion című sorozat zenéjét, most fejezte be az október 27-től, az HBO műsorán látható Terápiát, dolgozik a Fapad című sorozaton, és a közeljövőben Enyedi Ildikó filmjében is feladatot kap, már fut a mozikban a bevezetőben említett Utóélet, és még hosszan sorolhatnánk. Mellesleg a román HBO felkérésére egy maffiáról szóló sorozathoz ír zenét, és dolgozik egy amerikai nagyjátékfilmben is.
Egyszer egy könnyednek szánt újságírói kérdésre – Kivel ülne le szívesen beszélgetni? – azt válaszolta, Sigmund Freuddal. Hogy miért ez a válasz hangzott el? Balázs Ádám rejtélyesen mosolyog, de annyit azért mond: ő, filmzeneszerzőként a hangokon kívül elsősorban a lélekkel dolgozik, és ebből következően különösen érdeklik (mert körbefonják) mindennapjait a lélek dolgai. Amelyek valamennyi filmben különbözőek, és neki olykor komoly erőfeszítésébe kerül, hogy amikor párhuzamosan készít több filmzenét, akkor csak annak a lelkületére figyeljen, amelyhez éppen hangokat körít.
Beszélünk arról is, hogy a jó filmzeneszerző olyan, mint a jó focibíró. Lényegében észrevehetetlen, de működése biztonságot ad a nézőnek, valamint nem feltűnően és tolakodóan, de némi többlettartalmat ad az alkotásnak is. Filmzenét komponálni egyébiránt széles körű tájékozottságot kíván, ismernie kell a különböző világtájak, korok zenéit, táncait, hangszereit, kulturális környezetét, de ismernie kell a történelmet, a földrajzot, a kultúrtörténetet is, ám a zenei és a fentebb említett tudásanyagon kívül még számos kívánalom felmerülhet egy film zenéjével kapcsolatban: például nem mindegy, hogy az adott alkotás erősen korhoz kötött, vagy üzenetével igyekszik kortalan lenni.
Az ember azt gondolná, Balázs Ádámmal való beszélgetések során mindig előkerül az egykor híres, magyar származású hollywoodi komponista, a háromszoros Oscar-díjas Rózsa Miklós neve, valahogy úgy, ahogy futballista körökben szerte a világban Puskásé vagy Kubaláé, de Balázs Ádám azt mondja, ahol ő dolgozott, arrafelé inkább a jelenről szeretnek beszélni. Kikapcsolódásként Wahorn András képzőművész/zenész Wahorn Airport nevű, kalandzenét játszó improvizatív zenekarában billentyűzik, ahogy ő fogalmaz: filmzenél. Ha úgy tetszik, ezen a terepen végre ő is önmegvalósít. De árnyaltabb és pontosabb úgy: játszik. Ahogy a zenészek általában.
