Fiatalok kellenek!

– Az tény, hogy az ECHO-termek közül a miénk a legalacsonyabb támogatású, de megvizsgálták a 22 intézmény hatékonyságát, programstruktúráját, a programokat, a marketingkommunikációt, és ebből a MüPa az élmezőnyben végzett. A többiek a nagyobb büdzséjükkel több sztárt hívhatnak. Nálunk az is probléma, hogy itthon nem „eladható” annyi világsztár, mint nyugaton, a keresletnek komolyabb korlátai vannak. A sok külföldi néző fejleszti a kulturális turizmust, de azt szeretnénk, hogy a magyaroknak is jusson a MüPából. Az EU-n belül nem egyszerű differenciálni.

De szerepelnek a jegytérképen jóval drágább belépők is, amelyeket csomagban kínálunk a külföldieknek. Mikor Ligeti Requiemjét játszottuk, aranyos levelet kaptam Amerikából: biztosan valami probléma van a számlázásunkkal, mert egy nullával kevesebb volt a számlán. New Yorkban egy ilyen produkció 200 dollárba kerül, nálunk meg 20-ba.

– A kormány kulturális központba terelte volna az Operát, a Zeneakadémiát és a MüPát. Ez ellen ön is erőteljesen felszólalt. Így is, úgy is együttműködik a három intézmény, miben gátolná önöket az összevonás?

– Jelenleg autonóm mindhárom intézmény, az együttműködésben a saját érdekeinket képviseljük, megőrizzük a karakterünket, de egyeztetünk. Az intézmények működési formái is mások: mi gazdasági társaság vagyunk, az Opera költségvetési, a Zeneakadémia meg oktatási intézmény. Hárman kiegészítjük egymást, de összevonni lehetetlen és felesleges is. Olyan, mintha a Coca-Colát és a Pepsi-Colát akarnánk egy cégbe szervezni csak azért, mert mindkettő kóla.

Káel Csaba: A nemzetközi stáb magyarokat is helyzetbe hoz Reviczky Zsolt

– Batta András lett volna a szuperközpont feje, később komolyzenéért felelős kormánybiztosnak nevezték ki. A feladata: koncepciót írni a budapesti klasszikus zenei életről. A mandátuma májusban lejárt, de nem láttunk a vízióból semmit. Hallott róla – akár informálisan?

– Ezzel kapcsolatban hozzám nem jutott el információ.

– Év eleje óta a MüPa az egyik szervezője a tavaszi és az őszi fesztiválnak. Púpként kapták vagy küzdött érte?

– A MüPa megnyitása óta kapcsolatban van a Fesztiválközponttal. Kezdetben csak helyszínként, majd közös produkciókat is létrehoztunk. Az évek során a Művészetek Palotájából egész éves fesztiválhelyszín lett, év közben folyamatosan bemutatjuk azokat, akiket a fesztiválok időszakosan. Ezért is volt kézenfekvő, hogy a fesztiválok programjainak jó részét a MüPa koordinálja.

– Akkor mi értelme a két fesztiválnak?

– A Budapesti Tavaszi Fesztiválon és a CAFe Budapesten koncentráltabban mutathatjuk meg a nemzetközi kulturális életet, az izgalmas, kísérletező kortárs művészeket a hazai és külföldi közönségnek. A fesztiválokon sok a koprodukció, amely dupla promotálást jelent, így jóval többen értesülnek róla. Ha nemzetközi stáb áll össze, az a magyar művészeknek is „helyzetbe hozási lehetőség”. Azt kellett kivívnunk, hogy három évre előre lássuk a fesztiválok támogatását, ez most sikerült. A partnereinkkel ugyanis csakis évekkel előre lehet tervezni.

– Miért szükséges három szervező cég a két fesztiválra? Ha felvennének még néhány munkatársat, egyedül simán megszerveznék.

Az operatív testület három tagja között munkamegosztás van. A Művészetek Palotája tartja a kapcsolatot a minisztériumi fenntartású intézményekkel, a Budapesti Turisztikai és Fesztiválközpont a fővárosi önkormányzatiakkal, a Turizmus Zrt. meg segít a külföldi kommunikációban. A turizmus szerepe kiemelten fontos, hiszen a fesztiváloknak jelentős gazdasági felhajtóerejük van. Három éve elindítottuk a Culture Port nevű programot, amelyben szorosabbra fontuk a kapcsolatot a nagy fővárosi kulturális intézményekkel azért, hogy minél több bel- és külföldi turistának vonzó programcsomagot ajánlhassunk. Ebben az utaztatási cégek és bizonyos szállodaláncok segítenek. Az ideális állapot az lenne, ha egész évben helyzetbe lehetne hozni Budapestet.