Ilyenek azok a könyvek, amilyenekből nem lesz több. Az utolsó szemtanúk könyvei. Amikor hozzáláttak, nyolcan voltak, amikor megjelent, heten. Most, a második bővített kiadásban négyen vannak fekete keretben. Négyet éltet a mindenható, éltesse őket sokáig. Közülük a benjámin 90 éves, a korelnök 94. A bori munkaszolgálatosok emlékének őrzői.
2003-ban szólította föl dr. Lindner László nemzetközi sakknagymester és közkedvelt sakkszakíró a Bálint Házban a meglévő boriakat, jelentkezzenek könyvet írni. És írt zsidó, jehovista, nazarénus. A könyv megjelenését dr. Lindner már nem érte meg. Ő ez év végén lenne százéves.
Társait rengeteg helyről elküldték a kézirattal, mert nem véltek iránta érdeklődést. Végül olyan kevés példányban jelent meg, olyan kevés helyre jutott el, és annyira nem írtak róla, hogy – mintha meg sem jelent volna.
Sólyom Gábor, a „benjámin" nem nyugodott addig, amíg ki nem hozta ezt a bővített kiadást. Még egy esély. Meg lehet ragadni.
„Ne aggódj értem, jó helyre kerültem... Ez a kirándulás, remélem, nagyon jót fog tenni nekem." Ezt írta a vonatból kidobott lapra Sólyom, hogy megnyugtassa anyját, ha már az apjáról nem tudnak semmit. (A mühldorfi lágerben halt éhen.) Rohadt krumpli volt vacsorára, amikor megérkeztek a csontig lesoványodott társaik közé a táborba. „Zsidók... vége a finnyáskodásnak!" – ordították a keretlegények, és irtózatosan megverték, aki nem tudta lenyelni a rohadt krumplit.
