galéria megtekintése

A finnyáskodás vége

6 komment


Révész Sándor

Ilyenek azok a könyvek, amilyenekből nem lesz több. Az utolsó szemtanúk könyvei. Amikor hozzáláttak, nyolcan voltak, amikor megjelent, heten. Most, a második bővített kiadásban négyen vannak fekete keretben. Négyet éltet a mindenható, éltesse őket sokáig. Közülük a benjámin 90 éves, a korelnök 94. A bori munkaszolgálatosok emlékének őrzői.

2003-ban szólította föl dr. Lindner ­László nemzetközi sakknagymester és közkedvelt sakkszakíró a Bálint Házban a meglévő boriakat, jelentkezzenek könyvet írni. És írt zsidó, jehovista, nazarénus. A könyv megjelenését dr. Lindner már nem érte meg. Ő ez év végén lenne százéves.

Társait rengeteg helyről elküldték a kézirattal, mert nem véltek iránta érdeklődést. Végül olyan kevés példányban jelent meg, olyan kevés helyre jutott el, és annyira nem írtak róla, hogy – mintha meg sem jelent volna.

Sólyom Gábor, a „benjámin" nem nyugodott addig, amíg ki nem hozta ezt a bővített kiadást. Még egy esély. Meg lehet ragadni.

 

„Ne aggódj értem, jó helyre kerültem... Ez a kirándulás, remélem, nagyon jót fog tenni nekem." Ezt írta a vonatból kidobott lapra Sólyom, hogy megnyugtassa anyját, ha már az apjáról nem tudnak semmit. (A mühldorfi lágerben halt éhen.) Rohadt krumpli volt vacsorára, amikor megérkeztek a csontig lesoványodott társaik közé a táborba. „Zsidók... vége a finnyáskodásnak!" – ordították a keretlegények, és irtózatosan megverték, aki nem tudta lenyelni a rohadt krumplit.

A keretlegények nem voltak finnyásak. Szita Szabolcs előszava szerint a munkaszolgálatosoknak szállított élelem nagy részét a „korrupt magyar keret" ellopta és uzsoraáron eladta.

„Zsidók! Vége az eddigi jólétnek, amelyet a keresztények kiszipolyozásával teremtettetek meg magatoknak!" Így oktatta Rozsnyai István, a tolvajok táborparancsnoka a kifosztott foglyokat, szerény létből jött kispolgárokat, nagyra hivatott értelmiségiek, akik valóban nagyok is lettek, ha már nem voltak azok, amennyiben életben maradtak. Lukács László költő ott halt meg, Radnóti úton onnan – a koncentrációs táborba. Egy Csillag nevű grafikus sorsa a Marányi Ede alezredes által kultivált lassú kínhalál volt. Térdig vízben állva tartották az áldozatokat a jégveremben, szinte semmit nem adtak nekik enni, viszont naponta többször kikötötték őket. Amíg meg nem haltak.

Kényszermunka, erőltetett menet, tömeghalál – Túlélő bori munkaszolgálatosok visszaemlékezései, 1943–44  Írták: Kádár István, dr. Lindner László, Markovits Pál, Papp Bálint, Perl Miklós, Sólyom Gábor, Szauer László, Szinger Ádám.  Előszó: Szita Szabolcs. Minerva Kiadó, 2015 154 oldal, 1900 forint

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető