Nehéz volt meglenni Patyolat nélkül. Először is a rettenetes nagyvárosi lakásviszonyok miatt: a szoba-konyhák, a társbérletek alkalmatlanok voltak az otthoni mosásra, szárításra, a mosókonyhákban pedig laktak. Nem voltak háztartási gépek, miközben a mosónők már alig-alig jártak a régi munkaadókhoz – különösen, hogy ez is a cselédtartás osztályidegen kategóriájába tartozott. Ez csak a hatalmi elitnek volt szabad.
|
Tiszta, száraz munka
Rév Miklós / Népszabadság/archív |
Bár az ötvenes években már megjelent a keverőtárcsás Hajdú, de nagymosásra ez sem volt túl alkalmas. A legtöbb házban nem volt hol teregetni, az új lakótelepek tervezői eleve úgy gondolták, hogy a családok majd a Patyolat-szolgáltatást veszik igénybe. Vettük is. Néha kilós mosást, néha piperét. A kabátokat, ruhákat tisztíttatni vittem a Thököly úti Patyolat-üzletbe. Arra emlékszem, néha elcserélték a cuccokat, s idegen lepedőt, törülközőt vittem haza. Pedig minden darabon volt egy rátapasztott kis izé (a cikkíró szerint lasni), amely azonosította a csomagot. Az ingekből szinte potyogott a keményítő, és a gallért gyorsan megviselte a gyári pucolás.
A kép készültekor a korszerű férfiak nejlon- (szilon-, dederon-) inget is hordhattak, amelyet otthon csak „kiöblítettek”, és nem kellett vasalni. Hát nem volt akármilyen érzés! A Patyolatról rendszerint megírják, hogy az ötvenes években is sajtópréda volt: ezt szabad volt bírálni, kifigurázni a kabaréban, és a Ludas Matyi is annyit rúgott bele, amennyit csak akart.
Arra nem emlékszem, hogy a társadalomban lett volna pucerájellenesség – inkább valami tiszta meghittség vette körül a céget.
A Patyolat női munkahely volt. Máté György hősnői egy háromtagú vasalóbrigád tagjai: 720 ing volt a napi normájuk. A két betanuló 1500 forint keresetre számíthatott. Ez háromszáz forinttal volt több, mint amennyit egy egyetemet végzett kezdő pedagógus kapott ugyanabban az évben, azaz 1971-ben. A riporter szerint ha belejönnek, akkor 2000 forintra is „felvasalhatják a jövedelmüket” a Gomba faluból vállalati busszal bejáró Gubik lányok. Ez persze nem azt jelenti, hogy a vasalónőket túlfizették volna a Kádár korban. A tanárokat fizették rosszul már akkor is.
A szerző szerint „tiszta, száraz munka ez, már nem öli a munkást lucskával-gőzével, mint József Attila idejében”. (Ez utalás a költő mamájára, aki – tudjuk – mosónő volt.) Ez az üzem a Nándorfejérvári úton a mai napig létezik. Egy külföldi vállalat működteti a mosodát, cégek számára mosnak, főleg szőnyegeket, munkaruhákat, ágyneműket. A Karinthy Frigyes úton viszont már nem találtam meg a riportban leírt fiókot. Mosoda van elég sok a városban, köztük olyan is, amely megörökölte a hajdani cég hattyúját.
