A csiszolásra érdemes gyémánt
A korszerű tudományos ismeretterjesztő könyvek ismérve a nehezen érthető összefüggéseket is élvezetesen megvilágító és könnyen olvasható szöveg, amelyet látványos és jól áttekinthető ábrák, lehetőleg színes fotók egészítenek ki. Nos, a legutóbb kezembe került kötettel bajban voltam. A szerző garancia lenne a sikerre, ugyanis Braun Tibor kiváló vegyész, akinek szellemességét és sokirányú tájékozottságát, ismeretterjesztő vénáját már több írásából ismertem.
Már a cím is ezt tükrözi: A Nobel-díjra érdemes taxisofőr. Egy korábbi felfedezésre utal, amelyért többen kémiai Nobel-díjat kaptak, ám egy társuk, akinek kutatásai alapjaiban járultak hozzá az elismeréshez, kimaradt a sorból. Ő aztán a szakma perifériájára került, nem jutott kutatási pénzekhez, és végül elhagyva a pályát, taxisofőrnek állt.
Braun Tibor hasonlóan olvasóbarát témák tucatjaiból válogatott „interdiszciplináris kémiai kaleidoszkópja" számára. Olvashatunk arról, vajon van-e anyagtudományi oka a Stradivari-hegedűk sikerének (végül kiderül: a mítoszt vélhetően szubjektív tényezők éltetik). Több fejezet az ételek kémiájának izgalmaival traktál a molekuláris gasztronómia titkaitól a zamatpárosítások vegyi hátterén és a csilipaprika erősségi skáláján át a föld alatt növő szarvasgomba kultuszáig.
A tudományos közlemények tengeréből szemezgető szerző különleges betekintést nyújt a pénzért vagy szimpla mániából
a „patológiás" tudomány tévútjára tévedő kutatók harcaiba is, megismerkedhetünk például a HIV-vírus felfedezéséért Nobel-
díjassá vált Luc Montagnier később áltudományba forduló téziseivel.
A szerző hihetetlen információözönnel áraszt el, és kedves vegytanának szinte minden divatos területén talál színes, szagos felszolgálnivalót. A gond inkább a tálalás módja. Mint amikor egy nagyszerű és jóízű ételt hozzá nem illő körettel, kevéssé étvágygerjesztő terítékkel hoz ki a pincér.
Az alapkoncepcióban van a hiba. Braun Tibor nagyszerű cikkeit a Magyar Kémikusok Lapjában jelentette meg, ahol minden bizonnyal üdítő csemegét jelentettek a szigorú tudományos közlemények között. Sajnos azonban a szakcikkek bizonyos szabályok szerint íródnak és – legalábbis formailag – a könyv fejezetei is követik ezeket. Az alapos és hozzáértő szerkesztés persze megszabadíthatta volna a szöveget a kevéssé olvasóbarát elemektől, ahogy a formátumnak és a grafikai kivitelnek is jót tett volna az átszabás.
Így azonban alighanem csak a valódi csemegék után kutató, szakmai háttérrel is rendelkező olvasók találnak rá a kötetre, ahogy a malacok a föld alatt megbúvó szarvasgombára.
Braun Tibor:
A Nobel-díjra érdemes
taxisofőr. Interdiszciplináris kémiai kaleidoszkóp
Lexica Kiadó, 2015
193 oldal, 3500 forint
