galéria megtekintése

Egynapos penészek se...

0 komment


Révész Sándor

A szegedi bölcsészek nesztorának, Péter László­ professzornak a kilencvenedik születésnapjára megjelent egy kicsi, elrejtett kötet: azok az írások és beszédek vannak itt egybe gyűjtve, amelyeket a professzor Löw Immánuelről és legfontosabb szellemi kapcsolatairól írt. Bálint Sándor már hetven évvel ezelőtt sürgette, hogy írja meg valaki ennek a tucatnyi nyelvet beszélő, féltucat tudományt művelő világhírű szegedi tudósnak és vallási tekintélynek az életét.

Akkor még csak három éve volt, hogy a kilencvenéves haldokló aggastyánt leszedték a haláltáborba tartó vonatról, hogy egy pesti kórházban fejezze be az életét. Az életrajz azóta sem született meg. Löw születésének 150. évfordulóján Péter László összegezte, mennyire mostohán bánik a magyar utókor Löw életművével, mennyire nehéz a műveihez egyáltalán hozzáférni, s kezdeményezte egy Löw Intézet létrehozását. Ennek 12 éve, azóta sem történt semmi.

A kötetben betekinthetünk Löw és Kálmány Lajos keserű levelezésébe. Kálmány elkötelezetten szegénypárti katolikus pap volt, folyvást összeütközésbe került úri feljebbvalóival. Egyik eldugott faluból a másikba vezényelték, ő pedig vándorlásai során felbecsülhetetlen értékű néprajzi anyagot gyűjtött össze. Visszafogottságukban is drámai levelekben osztotta meg gondjait a főrabbival utolsó, magányban és nyomorban eltöltött éveiben.

 

1919 nyarán Löw fellépett Kun Béla diktatúrája ellen. Müller István ifjú mérnök viszont piros szegfűvel a gomblyukában fejezte ki rokonszenvét a Tanácsköztársaság iránt. Pár hónappal később Löw temette el ezt az ifjút, akit Szegedről megjegyzett magának Prónay egyik leghírhedtebb pribékje, Bibó Dénes, aki Pesten elfogatta és iszonyatos brutalitással megölte őt. Két hónappal később Löw egy holland újságírónak és magyar kísérőjének elmesélte az esetet: „számtalan szúrási seb volt a testén... le volt a lába égetve, és mind a két szeme ki volt szúrva".

A magyar újságíró, aki buzgón szolgálta a Löw által elítélt vörös diktatúrát, álinterjúban meséltette el a Nemzeti Újságban a holland újságíróval, miként gyalázta előtte a rabbi a hazáját. Ebből ugyan egy szó sem volt igaz, a holland újságíró cáfolta is, de a cikket megjelenésének a napján már fel is olvasták a parlamentben, és már aznap letartóztatták Löw Immánuelt, aki aztán két hónapot töltött börtönben és további tizenhármat házi őrizetben. Ebben a házi őrizetben látott hozzá főművéhez, a négykötetes Die Flora der Judenhez, a bibliában szereplő növények botanikai, nyelvészeti és kultúrtörténeti monográfiájához. Móra Ferenc úgy írt erről, hogy „a rabság megállott mutatójú óráiban szabad szellemével olyan monumentumot" emelt magának, „amelynek tövében rágalmazói egynapos penészek se lehetnek".

Péter László:
Löw Immánuel
SZTE Néprajzi és Kulturális
Antropológiai Tanszék,
Szeged, 2015
94 oldal, ármegjelölés nélkül

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.