A szegedi bölcsészek nesztorának, Péter László professzornak a kilencvenedik születésnapjára megjelent egy kicsi, elrejtett kötet: azok az írások és beszédek vannak itt egybe gyűjtve, amelyeket a professzor Löw Immánuelről és legfontosabb szellemi kapcsolatairól írt. Bálint Sándor már hetven évvel ezelőtt sürgette, hogy írja meg valaki ennek a tucatnyi nyelvet beszélő, féltucat tudományt művelő világhírű szegedi tudósnak és vallási tekintélynek az életét.
Akkor még csak három éve volt, hogy a kilencvenéves haldokló aggastyánt leszedték a haláltáborba tartó vonatról, hogy egy pesti kórházban fejezze be az életét. Az életrajz azóta sem született meg. Löw születésének 150. évfordulóján Péter László összegezte, mennyire mostohán bánik a magyar utókor Löw életművével, mennyire nehéz a műveihez egyáltalán hozzáférni, s kezdeményezte egy Löw Intézet létrehozását. Ennek 12 éve, azóta sem történt semmi.
A kötetben betekinthetünk Löw és Kálmány Lajos keserű levelezésébe. Kálmány elkötelezetten szegénypárti katolikus pap volt, folyvást összeütközésbe került úri feljebbvalóival. Egyik eldugott faluból a másikba vezényelték, ő pedig vándorlásai során felbecsülhetetlen értékű néprajzi anyagot gyűjtött össze. Visszafogottságukban is drámai levelekben osztotta meg gondjait a főrabbival utolsó, magányban és nyomorban eltöltött éveiben.
