Az intézmény vezetőit nem volt nehéz meggyőznie: nemcsak az ifjú etnográfus lelkesedése hatott rájuk, hanem az a tény is, hogy éppen száz évvel ezelőtt hunyt el Herman Ottó, márpedig a polihisztorként számon tartott természettudós írta a témában az egyik alapvető tanulmányt: A magyar bajuszt.
Míg a honfoglalástól egészen 1945-ig megkérdőjelezhetetlen volt az arcszőrzet kiemelkedő jelentősége, utána a borotvált férfiarc jött divatba
Herman arcszőrzetbéli jártasságáról értekezett a tárlatmegnyitóján Szilágyi Péter, a Magyar Bajusz Társaság ügyvezetője is, aki a „mestert” idézve megjegyezte: az évszázadok során a magyarság a bajuszából éppen olyan kultuszt faragott, mint a török a szakállából. Hozzátette, korábban bizonyos bajuszformák adott foglakozásokhoz kötődtek, de nemzetiségi alapon is eltértek egymástól az arcszőrzetformák.
Herman Ottó egyébként az 1906-os alapművében huszonkét típusát különböztette meg a bajusznak. Ütköző, kanász, nyalka, pörge, csákó, csákós, kicsapott, kajla, fennálló (villás), pödrött (sodrott), kacskaringós, harcsa, szláv harcsa (konya), vastag, csurgóra álló, sugár, macskabajusz,torzonborz, vendég (toldott), sörte és nyírott.
Haraszti Zsigmond igyekezett minél több típusra példát állítani a kiállításon, ám ez teljes egészében nem sikerülhetett, lmivel kizárólag a székesfehérvári múzeum anyagából válogathatott.
|
| A fényképek ünnepnap készültek, gondosan kezelt bajusszal |
„A tárlat az intézmény fotógyűjteményének segítségével egy nagyjából 70 éves korszakot fog át, a fényképek az első világháborútól a nyolcvanas évekig villantják fel a magyar bajuszviselés kultúr- és divattörténetét. A múlt század közepén éles cezúra következett: míg a honfoglalástól egészen 1945-ig megkérdőjelezhetetlen volt az arcszőrzet kiemelkedő jelentősége, utána a borotvált férfiarc jött divatba. Bár a kiállítás a jelenkorra nem tér ki, szerencsére ismét divatosnak számít az ápolt arcszőrzet.”
A jórészt családi hagyatékokból származó fotókon a paraszti és a polgári világ bajuszvariációi tárulnak a látogató elé: a képek többnyire az ünnepnapok hangulatát villantják fel. Ilyenkor az arcszőrzetre is nagyobb figyelem jutott.
A férfiemberhez bajusz dukál
Különlegességnek számít ugyanakkor az az 1914-es hadifotó, amelyen valahol a galíciai fronton mintegy tucatnyi magyar katona látható – mindegyikük kackiás bajuszt visel.
A kuriózumok közé tartozik az az 1930 előtt készült felvétel is, amelyen gróf Zichy Edmund Fejér megyei kastélyában, műtermi körülmények között rögzítették három „férfi cseléd” (három pásztor) portréját. A fotó megjárta a párizsi világkiállítást, ám azt nem tudni, milyen fogadtatásra talált. A fotók mellett egyébként rövid szöveges ismertetők segítenek beazonosítani, hogy a Herman Ottó-féle kategorizálás szerint az adott bajusz melyik típusba sorolható.
A bajusztárlaton számos használati tárgy (borotva, kézi nyíró, fenőszíj, pamacs, vízpermetező tégely, borbélyszék) látható Varsányi Imre, régi fehérvári fodrászmester borbélyüzletéből, helyet kapott egy bajuszkötőreklám, valamint egy speciális bajuszpödrő krém receptje is.
Aki örök emléket szeretne hazavinni, fényképet készíttethet magáról, amint felköti az orra alá a teremben kihelyezett mintegy tucatnyi vendégbajusz valamelyikét.
Haraszti Zsigmondot a saját maga által készített tárlat mindenesetre megerősítette abban az elhatározásában, hogy soha többé nem lesz csupasz az arca. Azt még el tudná képzelni, hogy a szakállától ideig-óráig megváljon, ám a bajuszától egy percig sem.
– A férfiemberhez bajusz dukál – erősíti meg a kiállítás üzenetét. – És ami mindennél fontosabb: a bajuszos ember mindig kétszer iszik.
Nem magyarázta el, ez mit jelent, csak közölte, a sör a kedvenc itala. Közben jelentőségteljesen megpödörte dús bajuszát. A többit találjuk ki.
Hungaromém
Az interneten egyre-másra bukkannak föl a „hungaromém”-oldalak, amelyeken leginkább a pödrött bajuszt alkalmazzák: a legkülönfélébb filmek és események hősét „teszik magyarrá” vele. A tavaly januárban kezdődött dömpingnek azóta sem akar vége szakadni.
