Kicsit beljebb a korszerű „savanyúvízi készület” mellett vitrinekben a múlt emlékei: a veszélyes munka miatt régebben használatos bőrkötény, védőmaszk és persze a szépséges, korabeli szódásüvegek, amelyek, ha beszélni tudnának, Deák László szerint többet mesélhetnének a korabeli mindennapokról, mint egy történelemtanár. Ezek az üvegek túléltek két világháborút, egy forradalmat, túlélték a szocializmust és azt is, ami utána jött, megfordultak vendéglőkben, kórházakban, közintézményeknél és családoknál. S miután kieresztették belőlük a hűsítő szódavizet, valamennyi alkalommal visszatértek az öreg, ferencvárosi műhelybe, hogy testükben ismét randevúzzon a jó minőségű víz és a szén-dioxid.
Deák úr emlékeket idéz a múltból. Szóba kerül a családi üzem 1950-es államosítása, az 1954-es újraindulás, amelyhez a szódás kollégák adták össze a felszerelést. Szóba kerül Bandi, a kedves szódás ló, akit a szóbeszéddel ellentétben egyáltalán nem vertek, sőt. Családtagnak tekintették, munkatársnak, miként az is volt: megesett, hogy a szépséges fröccsöktől már délelőtt elbóbiskoló kocsis irányítása nélkül járta le a napi útvonalat. S sem tiltakozott, amikor az fényes jókedvében elhatározta, hogy Bandi segítségével legyőzi a száguldó villamost.
|
Vizes és fröccsös. Deák László ferencvárosi üzemében
Móricz Simon |
Beszélünk aztán Deák László „Pro Urbe Ferencváros” díjáról, de aktualitása okán a víz világnapjáról is, amelyen Deák úr mindig megnyitja üzemét az érdeklődők előtt, akik jönnek is szép számmal, alkalmanként 400-500-an is. A gyerekeknek játékot eszel ki, s miközben a mesterség fortélyait tanítgatja nekik, a felnőttek körbejárják az üzemet, megnézik a jelen gépezeteit és a múlt emlékeit, végül megízlelik a frissen gyártott szikvizet és frissen gyártott szikvízzel elegyített bort, azaz a fröccsöt.
Amely szintén szóba kerül, naná! Deák László ugyanis tíz éve fröccstörténeti előadásokat is tart, melyek során mesél az ital múltjáról, fajtáiról és furcsaságairól. Arról például, hogy Szeged környékén a plató volt az egyik mértékegysége a fröccsnek: egy plató fröccs egyenlő egy kerek pincértálcányi itallal. Vagy arról, hogy mit mondott Márai Sándor a fröccsről (szépeket), mennyi kisfröccsöt ivott meg egy ihletett alkalommal a legenda szerint Puskás Öcsi (ha hihetünk a legendának, akkor 164-et), valamint beszél az ismert és kevéssé közismert fröccsfajták receptjéről.
Megtudjuk, hogy a mafla nevezetű keverék fél liter borból és ugyanannyi szódavízből áll, a Krúdy-fröccs kilenc deci borból és egy deci szódavízből, ha pedig valahol színészfröccsöt kérünk, akkor két deci szódát kapunk, azt is langyosan. S ha már szóba került a legendás futballista, meg kell említenünk még a Puskás-fröccsöt, amely a 6:3 emlékére hat deci borból és három deci szódából áll. És hozzá kell tegyük: még szerencse, hogy nincs „Egervári 2013”, más néven „hollandfröccs”, amely egy deci borból és nyolc deci szódából állna, de ezt már csak a rosszindulat mondatja velünk, mely időnként úgy gyöngyözik föl bennünk, mint szikvízben a mámoros buborék.
