− Más a megformálás is?
− Ami nem mindig könnyű a nyugati nézőnek, hogy lassabban mesélik a hosszú-hoszszú történetet, amelyet általában nem logikai ok-okozatiságra fűznek fel, hanem az érzelmi változásokra. Megszokták, hogy az indiai mítoszokban rengeteg a váratlan fordulat. Máshol húzódnak a valószerűség határai is. Igaz, ez a kortárs filmekben már nem annyira jellemző: a nyugati közönség igényeinek is eleget kell tenni.
− A bollywoodi filmek nem csak a hollywoodiak olcsó másolatai?
− Mi azt gondoljuk, hogy másolatok. Az ő kultúrájuk felől nézve azonban ez értelmetlen: náluk sosem volt érték az eredetiség. Nekik természetes, hogy bizonyos történeteket ismételnek. Az előadásmód színvonala a fontos. Az amerikai filmek is kiaknázható közkincset jelentenek nekik. Szerzői jogi probléma sem létezett a 2000-es évek közepéig, amíg el nem kezdtek olyan szoros kapcsolatban dolgozni amerikai cégekkel, hogy muszáj volt ezt a szempontot figyelembe venniük. Az A kategóriás filmek inkább ötletkölcsönzések, sosem teljes sztorit, csak elemeket vesznek át. Jellemző megoldás, hogy három-négy sikeres filmből átvesznek egy-egy ötletet, és beépítik egy saját sztoriba, mint a KoiMil Gayában. Persze mindenki a fejéhez kap, hogy „Úristen! Az ET-t megcsinálták indiai változatban!”, de hát végül is nem. A kisebb költségvetésű filmek közül viszont sok tekinthető az eredetit másoló remake-nek.
− Milyen filmek kerültek be a fesztivál programjába?
− A cél az volt, hogy az indiai film századik születésnapja alkalmából egy globálisabb, India sokszínűségét reprezentáló program legyen. Lesznek művészfilmek is, és megjelenik az utóbbi évek új trendje, ami félúton helyezkedik el a művészfilm és a populáris film között. Szórakoztató filmek, de komoly társadalmi problémákkal is foglalkoznak. Például a Három félnótás. Nem beszélnek róla, de Bollywoodnak a tolerancia terjesztésében társadalomformáló szerepe van. A fesztiválon előadások is lesznek, többek között Aamir Khanról, aki egészen különleges pozíciót vállal fel ebben a törekvésben.
− Ausztriában, Lengyelországban szívesen nézik ezeket a filmeket. Varsóban tartottak már bollywoodi filmpremiert is Shah Rukh Khannal. Várható, hogy itthon is meghódítja a közönséget?
− Fontos a piac mérete. Indiai forgalmazónak nem érdemes foglalkoznia ekkora országgal. Nálunk kevesen ismerik, de akik rákapnak az ízére, visszajárnak. Nagyobb közönsége lehetne, mert a szórakoztató filmen belül jól megállja a helyét. Csakhogy az igazán populáris filmek nézői csak szinkronizálva fogadják el. Egyelőre nem volna értelme indiai film szinkronizálására költeni. Pedig több korosztálynak szól, a kamaszoktól a nagymamákig bárki élvezhetné.
Vajdovich Györgyi
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi adjunktusa. Vendégelőadóként tartott előadásokat a School of Broadcasting and Communicationben, Mumbaiban és a Delhi Magyar Kulturális Központban. Szakterülete az egyetemes és magyar filmtörténet, film és irodalom kapcsolatai, műfaji filmek, indiai és bollywoodi film. Az Enigma művészetelméleti folyóirat szerkesztője, a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat főszerkesztője.
