galéria megtekintése

Zsarolás, fenyegetés, harc

0 komment

NOL

Brüsszelben áll a bál. A britek az EU-ból való kilépéssel fenyegetőznek. ha a volt luxemburgi miniszterelnököt, Jean-Claude Juncker megválasztják az Európai Bizottság elnökének, Angela Merkel német kancellár taktikázik maga a jelölt pedig azzal érvel, hogy Európa nem hagyhatja, hogy megzsarolják.

David Cameron brit és Jean-Claude Juncker volt luxemburgi kormányfő
David Cameron brit és Jean-Claude Juncker volt luxemburgi kormányfő
Bertrand Langlois / AFP
Márpedig úgy fest, épp ez történik. Alig egy héttel az európai parlamenti választások után ádáz csata dúl az Európai Bizottság elnöki posztjáért. Hiába nyerte meg a választást az Európai Néppárt, a listavezetőnek választott - és ezzel potenciális EB-elnökjelöltnek kikiáltott - Juncker személye megosztja a politikai vezetőket.

A német Spiegel a hétvégén azzal robbantott valóságos politikai bombát, hogy azt írta: az állam- és kormányfők keddi informális vacsoráján David Cameron brit kormányfő azzal fenyegetőzött, ha Juncker kerülne a bizottság élére, az „destabilizálná a brit kormányt", előrébb kellene hozni az uniós kilépésről 2017-re tervezett népszavazást, vagyis mindez akár London uniós kilépésével járhatna. A brit kormányfő hivatala cáfolta a német értesülést, de a BBC és a Guardian is azt írta, hogy saját forrásaik szerint ez a szóhasználat merőben szokatlan lenne Cameron részéről. Bár soha nem titkolta, hogy vannak fenntartásai Junckerrel szemben, furcsa lenne, ha a saját kormánya destabilizációjáról beszélne. Arra pedig semmi jel nem mutat, hogy a 2017-re tervezett népszavazást - amire csak akkor kerülne sor, ha még akkor is a konzervatívok kormányoznának - előrébb szándékoznák hozni.

Cameron egyik fő kifogása, hogy Junckerrel „politizálódna" a bizottság, inkább „pártatlan" ember kellene a testület élére, de azt is szívesen emlegeti, hogy az 1980-as évek arcával nehéz lenne a szükséges reformokat véghezvinni. A valóságban azonban az a legfőbb gondja, hogy Juncker - aki évekig vezette az eurócsoportot is - egyértelműen az unió szorosabb integrációját pártolja. Cameron amúgy viszonylag könnyen beszél, őt nem köti a pártfegyelem, lévén a toryk nem a Néppárt, hanem az európai konzervatívok frakciójához tartoznak.

 

Ennél nehezebb eligazodni Angela Merkel sasszézásán: a Spiegel szerint már azon az ominózus keddi vacsorán sem állt ki a kancellár egyértelműen Juncker mögött, annak ellenére, hogy saját pártjának, a CDU-nak is ő volt a hivatalos jelöltje. A tartózkodás mögött a brit és a német sajtó szerint nemcsak Cameron ellenkezése, hanem a francia aggodalmak állnak: Francois Hollande francia államfő ugyanis megüzente a kancellárnak, hogy Marine Le Pen és a Nemzeti Front győzelme a választásokon „sürgős gesztusokat'" tesz szükségessé Párizs irányában. Egy ilyen lépés lehetne, ha egy francia politikus - mondjuk Pierre Moscovici volt pénzügy-, és gazdasági csúcsminiszter - kerülne a bizottság élére. (Korábban a Néppártnak is volt francia jelöltje Michel Barnier személyében, Orbán Viktor is őt támogatta, de a többség végül Juncker mellett tette le a garast). Merkel azért is kezdett időhúzásba, hogy megpróbáljon olyan jelöltet találni, aki elfogadható lenne a franciáknak. Ez ellen azonban saját pártja is fellázadt, tekintve, hogy a szocialisták csak a második helyre futottak be, Hollande pártja pedig jókorát bukott.

A német kancellár pénteken állt ki először határozottan Juncker mellett, egy regensburgi fórumon. Ezt megelőzőleg nemcsak saját pártja, hanem a koalíciós partner szociáldemokraták és a német sajtó nagy része is erős nyomást gyakorolt rá, hogy fogadja el a választók „akaratát". A szociáldemokraták pedig megegyeztek a néppártiakkal, hogy saját jelöltjük, Martin Schulz a végső osztozkodásban a bizottság elnökhelyettesi posztját, és vele a befolyásos gazdasági portfóliót kaphatja. Belelendült a korábban már fásultsággal, politikai kiégéssel vádolt Juncker is, aki a hétvégén a Bild am Sonntagnak harciasan arról beszélt: Európa nem hagyhatja zsarolni magát. Ha kiáll mögötte a többség, akkor a kisebbségnek ezt el kell fogadnia - állította.

Ám ő is tudja: ez nem ilyen egyszerű. Az Európai Bizottság elnökére az állam- és kormányfők tesznek javaslatot a lisszaboni szerződés értelmében, figyelembe véve a parlamenti erőviszonyokat is. A javaslatot a politikai vezetőknek minősített többséggel - tehát nem egyhangúlag - kell támogatniuk. A jelöltnek ezután meg kell kapnia az Európai Parlament többségének támogatását is. Merkel állítólag hadüzenetként értelmezte, hogy az EP több frakciója jelezte: ők Juncker mögött állnak, mert ő volt a győztes párt jelöltje, s a politikusok háttéralkuit nem fogják elfogadni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.