Zsarolás, fenyegetés, harc

Ennél nehezebb eligazodni Angela Merkel sasszézásán: a Spiegel szerint már azon az ominózus keddi vacsorán sem állt ki a kancellár egyértelműen Juncker mögött, annak ellenére, hogy saját pártjának, a CDU-nak is ő volt a hivatalos jelöltje. A tartózkodás mögött a brit és a német sajtó szerint nemcsak Cameron ellenkezése, hanem a francia aggodalmak állnak: Francois Hollande francia államfő ugyanis megüzente a kancellárnak, hogy Marine Le Pen és a Nemzeti Front győzelme a választásokon „sürgős gesztusokat'" tesz szükségessé Párizs irányában. Egy ilyen lépés lehetne, ha egy francia politikus - mondjuk Pierre Moscovici volt pénzügy-, és gazdasági csúcsminiszter - kerülne a bizottság élére. (Korábban a Néppártnak is volt francia jelöltje Michel Barnier személyében, Orbán Viktor is őt támogatta, de a többség végül Juncker mellett tette le a garast). Merkel azért is kezdett időhúzásba, hogy megpróbáljon olyan jelöltet találni, aki elfogadható lenne a franciáknak. Ez ellen azonban saját pártja is fellázadt, tekintve, hogy a szocialisták csak a második helyre futottak be, Hollande pártja pedig jókorát bukott.

A német kancellár pénteken állt ki először határozottan Juncker mellett, egy regensburgi fórumon. Ezt megelőzőleg nemcsak saját pártja, hanem a koalíciós partner szociáldemokraták és a német sajtó nagy része is erős nyomást gyakorolt rá, hogy fogadja el a választók „akaratát". A szociáldemokraták pedig megegyeztek a néppártiakkal, hogy saját jelöltjük, Martin Schulz a végső osztozkodásban a bizottság elnökhelyettesi posztját, és vele a befolyásos gazdasági portfóliót kaphatja. Belelendült a korábban már fásultsággal, politikai kiégéssel vádolt Juncker is, aki a hétvégén a Bild am Sonntagnak harciasan arról beszélt: Európa nem hagyhatja zsarolni magát. Ha kiáll mögötte a többség, akkor a kisebbségnek ezt el kell fogadnia - állította.

Ám ő is tudja: ez nem ilyen egyszerű. Az Európai Bizottság elnökére az állam- és kormányfők tesznek javaslatot a lisszaboni szerződés értelmében, figyelembe véve a parlamenti erőviszonyokat is. A javaslatot a politikai vezetőknek minősített többséggel - tehát nem egyhangúlag - kell támogatniuk. A jelöltnek ezután meg kell kapnia az Európai Parlament többségének támogatását is. Merkel állítólag hadüzenetként értelmezte, hogy az EP több frakciója jelezte: ők Juncker mögött állnak, mert ő volt a győztes párt jelöltje, s a politikusok háttéralkuit nem fogják elfogadni.