Vörös szőnyeg és gépfegyver
A párizsi merényletsorozat utáni első, már terrorkészültség alatt lebonyolított és persze hatalmas médiafigyelem övezte rendezvény Franciaországban a 69. Cannes-i Filmfesztivál volt. Tekintve, hogy immár tizenhárom éve rendszeresen visszajárok a mustrára, nem volt nehéz észrevenni az idei szemlén a fő változásokat.
Elsősorban azt, hogy embertelen mennyiségű rendőrt vezényeltek a fesztiválpalota környékére, ők egy viszonylag tág körben lezárták a környéket, elsősorban a délutáni és az esti gálák idején. A fesztivált csak a kijelölt utakon lehetett megközelíteni, már amennyiben rendelkeztünk megfelelő fényképpel és vonalkóddal ellátott akkreditációval. Az esti, különböző plázsokon tartott partikra szintén csak személyre szóló, vonalkódos meghívóval lehetett bejutni.
|
| Fotó: Yves Herman / Reuters |
A fesztiválpalotába való beengedés elképesztő logisztikát igényelt a szervezőktől, hiszen például újságírókból nem volt kevesebb az idén sem: mintegy 4500 tollforgatót akkreditáltak a különféle orgánumok. (A fesztiválhoz igazított vásárra viszont kevesebb szakmai kiállító érkezett.)
A palota személyzete és a külső beengedők közé bekerült egy újabb biztonsági szűrő: a fekete öltönyös, szimpla biztonságiaknál komolyabb kiállítású csapat tagjai (titkosügynökök?) komolyan átvizsgáltak minden belépőt. Noha a fröccsöntött műanyag öngyújtóm kábé másfél százalékban tartalmaz fémet, mindig előkerült a zsebemből. A táskákat is alaposan átvizsgálták, és minden folyadékot és élelmiszert kidobtak – minden bizonnyal a környező büfések nagy örömére. A hivatalos indok szerint ennek is biztonsági okai voltak: a vetítőkbe nem lehet semmiféle élelmet bevinni, viszont mivel idén a ruhatárt sem üzemeltették (triviális okok miatt), a „romlandó" cuccainkat képtelenség volt bárhová letenni.
A kisebb nehéztüzérségként felszerelt gépfegyveres katonák a pályaudvar környékére csoportosultak. Francia kollégák szerint e mögött az volt a koncepció, hogy a fesztiválvendégek ne érezzék magukat kényelmetlenül, ugyanakkor ha bármiféle támadás készült volna, már a fő csatlakozási pontokon eliminálták volna a támadókat. Így nem véletlen, hogy a legnyomasztóbb hangulat a fesztivál forgalmát elsősorban lebonyolító nizzai reptéren fogadott: a büfében több volt a gépfegyver, mint az amúgy egész jól fogyó steak hache, azaz hamburgerpogácsa.
