Teltek a hetek a lefoglalás után, de a rendőrségről semmilyen értesítés nem érkezett. Sem azt nem írták meg, pontosan hol tárolják a még most is több mint hatmillió forintot érő, speciális terepgumikkal és rengeteg, kifejezetten erdőjáráshoz szükséges extrával felszerelt autót. István nem tudhatja, lemosták-e róla a téli sózás nyomait, mentek-e vele akár egy métert is, lemerült-e az akkumulátor. István ügyvédje azonnal panaszlevelet írt a kecskeméti járási és nyomozó ügyészséghez, ahol nemcsak az autó korábbi magyar tulajdonosait sorolta fel, de a magyarországi forgalomba helyezését végző céget is megemlítette, amelynek vezetőjét egyébként máig nem kereste meg a rendőrség az autó ügyében. A panasz és az elutasítás ellenére újabb hetek teltek el februárban, de az autó további sorsáról továbbra sem lehetett tudni. A központi nyilvántartás továbbra is forgalomban tartja, ezért István felszólító levelet kapott a helyi önkormányzattól, hogy fizesse be a rendőrségnél lévő Suzuki gépjárműadóját. Írt neki a biztosító is, hogy rendezze a kötelező biztosítás következő negyedéves díját. Egyik helyen sem fogadták el a lefoglalásról szóló határozatot, ezért István ideiglenesen sem tudja kivonatni a forgalomból az autót, a rendőrség pedig ilyen apróságokkal sem foglalkozik.
A TotalCar riportja szerint sokat mond az ügyészség hatékonyságáról az, hogy amikor István ügyvédje február végén panaszt tett az ügyészségen a nyomozás és a vizsgálat elhúzódása miatt, azt egyszerűen továbbították a rendőrség felé, pontosan arra a részlegre, ahol ilyen lassan dolgoznak. Mivel még ezután sem történt semmi, az ügyvéd márciusban újabb panaszt nyújtott be az ügyészségre, amelyet ismét a nyomozóknak küldtek tovább.
István ezután az Országos Rendőr-főkapitányságon (ORFK) tett panaszt az ügye elhúzódása miatt. Váratlanul megmozdult az ügy. Május elején azt írták az ORFK-ról, hogy István panaszát továbbították a Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettesének. Az illető tudhat valamit, mert nem sokkal később végre komolyan vehető választ küldtek Kecskemétről. Kiderült, hogy az autót a Heves megyei rendőrkapitányság telephelyén őrzik, de rejtély, hogy a nyomozást végző kecskeméti rendőrségen miért vártak április 19-ig, mielőtt egyáltalán felkértek egy igazságügyi gépjárműszakértőt, hogy vizsgálja meg a Suzukit. Vagy, ha megfordítjuk a képletet, nem világos, miért kellett január 19-én elvinni az autót, ha április 19-ig semmi nem történt vele. Azonkívül persze, hogy Istvánnak a rendőrség látogatása után hetekig lehajtott fejjel kellett járnia falujában. Jó időzítéssel akár István udvarán is megvizsgálhatták volna, vagy berendelhették volna a rendőrséghez egy azonnali vizsgálatra.
Ha egyébként István nem kapja vissza a Suzukit, az előző tulajdonoshoz és az eredetiségvizsgáló céghez fordulhat kártérítésért. Ha a vizsgálócég hibázott, akkor a felelősségbiztosítása fedezheti a kárt. Ezzel kapcsolatban nem kecsegtet túl sok jóval egy, az ügyben megkérdezett budapesti eredetiségvizsgáló állomás vezetője. Szerinte ezekben a kártérítési ügyekben elsősorban arra kíváncsiak a biztosítók, hogy a vizsgálat az amúgy teljesen elavult hatósági előírásoknak megfelelően zajlott-e. Ha igen, az azt jelentheti, hogy hiába engedték át a lopott autót, a cég nem hibázott, István pedig hosszan harcolhat a pénzéért a bíróságon. A TotalCar riportjából további részleteket is megtudhatunk István reménytelen küzdelméről, és a hatóságok nem épp ügyfélbarát magatartásáról.
