„Buborékban élnek az EP-képviselők”

Kiskirályok birodalma című könyvét, amelyben az EP-ben töltött éveiről ír, a minap mutatták be Brüsszelben. „Miért nevezi kiskirályoknak a parlamenti képviselőket?” – kérdeztem tőle a bemutatón. „Amikor a frissen megválasztott képviselők megérkeznek Brüsszelbe vagy Strasbourgba, még fűti őket a tettvágy. Ahogy lassacskán fölfedezik, hogy a tisztség mennyi kiváltsággal jár, elkezdik magukat egyre fontosabbnak érezni.

Állandóan úton vannak, csak rövid időt töltenek otthon. Buborékban élnek, elszakadnak a valóságtól. Mint a kiskirályok”

– válaszolta.

Derk Jan Eppink még EP-képviselőként Strasbourgban Michel Christen

Az egyre szorosabb integráció létjogosultságát elutasító Eppink a könyvében „utópista ábrándokat kergető politikusok fantázia-játszóterének” nevezi az Európai Parlamentet, és nem kíméli a folyton „több Európát” követelő exkollégáit sem. Kifigurázza a hivatalos eseményeken el-elszundikáló, de a fontos mondatokra mindig fölébredő német kereszténydemokrata Elmar Brokot, a külügyi bizottság elnökét. Megmosolyogja az EU-ellenesek táborát vezető, a feleségét és a szeretőjét egyaránt parlamenti asszisztensként alkalmazó brit Nigel Farage olykor felszínre törő magánéleti botrányait. Egész fejezetnyi jut a kritikából a belga liberális Guy Verhofstadtnak, akivel karrierje során Eppink többször is konfliktusba keveredett. A szerző szerint a német szociáldemokrata EP-elnök,

Martin Schulz „az európai politika császárának” képzeli magát,

aki a parlament nevében a saját véleményét hangoztatja.

Eppink megállapításai sokszor felszínesek és előítéleteken alapulnak, egy-egy jó poén kedvéért pedig nem átall belegázolni képviselőtársai lelkivilágába. Szerinte az EU három alapvető intézménye (parlament, bizottság, tanács) közötti viszonyt a kölcsönös lenézés uralja –és ebben van is némi igazság. „Az Európai Bizottságban úgy tekintenek az EP-képviselőkre, mint ingyenélőkre, akik a tudatlanságukból fakadóan, módosító indítványaikkal rendre elkaszálják a bizottság aprólékosan kidolgozott terveit” – írja. „A képviselők viszont zárkózott bürokratáknak tartják a bizottsági alkalmazottakat, akik mit sem törődnek a nép akaratával, és mindig találnak egy jó okot arra, hogy megtorpedózzák a parlament jobb sorsra érdemes javaslatait.”