A finom modorú Hofer igyekszik puhítani a hangvételen, s így akar főleg a női választók körében támogatókat szerezni. Figyelemre méltó, hogy míg az FPÖ harcias hangvétellel hirdeti Ausztria védelmét, egy bottal járó, igaz, sármos férfit indított a szociáldemokrata Heinz Fischer utódlására. Plaikner szerint az FPÖ marketingesei ügyesen használták ki jelöltjük rokkantságát. Az érintett fogyatékosságáról általában annyit mondott: ejtőernyős-balesete változtatta meg, a kórházban szembesült korábbi nagyképű, rátarti énjével.
Míg 2002-ben Franciaországban az államfőválasztás második fordulójában köztársasági front alakult a szélsőjobboldali Nemzeti Front akkori vezetőjével, Jean-Marie Le Pennel szemben, 2016-ban Ausztriában nem ilyen egyértelmű a helyzet. A menekültválság a bevándorlást és az iszlámot teljesen más dimenzióba helyezte. Bár sok osztrák civil és antifasiszta szervezet mozgolódik, Stainer-Hämmerle szerint Hofernek csak kedvezne az „áldozati szerep”, a proteszthangulatot erősítené, ha a csapból is az folyna, hogy milyen káros és kínos lenne Ausztria számára egy FPÖ-s államfő. Van der Bellen rossz lóra tenne, ha túldémonizálná Hofert.
Plaikner szerint is könnyen visszaüthet „a náci bunkó túlzott lengetése„”. Hozzá kell szokni, hogy az FPÖ megérkezett a társadalom közepére, a többpárti demokrácia része lett. Ausztria ugyanakkor illeszkedik az európai trendbe, a fősodorba tartozó pártokkal szemben egyre csökken a közbizalom. Az osztrák helyzetet persze súlyosbítja a nagykoalíciós partnerek, a szociáldemokraták (SPÖ) és a néppártiak (ÖVP) több évtizedes urambátyám-alapon zajló poszt- és koncosztogatása, a szükséges reformok folyamatos elodázása. Ráadásul az SPÖ és az ÖVP egyaránt rossz jelöltet indított – olyan idős politikusokat, akiket a közvélemény az elutasított rendszerrel azonosított.
Sokk, földrengés, pofon, intő – a nemzetközi sajtó így jellemzi az április 24-i első forduló eredményét. A szocdemeknél és a néppártiaknál egyaránt sokan értik az üzenetet. A változáshoz azonban e pártoknak is változniuk kell. Az SPÖ-ben Werner Faymann kancellár-pártelnöknek egyelőre nincs alternatívája. Az ÖVP-ben ott van az ifjú külügyminiszter, de egy előrehozott választással Sebastian Kurz is vesztene, ahogy a két nagy pártnak sem érdeke a 2018 előtti megmérettetés. Kivéve, ha beüt egy irracionális rövidzárlat – hangoztatta a Népszabadságnak Plaikner.
Stainer-Hämmerle szerint a változásokat jól szemlélteti, hogy a szövetségi parlament mellett a tartományokban is megszűnt, szétmorzsolódott az SPÖ–ÖVP páros közös uralma. A tartományokban a legkülönbözőbb színű koalíciók jöttek létre, egyedül Stájerországot irányítja a hagyományos kettős. Plaikner úgy látja: bár az SPÖ és az ÖVP vezetőiről tudni, hogy melyik államfőjelölttel szimpatizálnak, a pártok aligha fognak szavazási ajánlást kiadni. Tudják jól, nincs semmilyen automatizmus.
