A szervezet William Wiley ötlete volt, aki már a ruandai és kongói háborús bűnök kivizsgálásában is részt vett. Wiley inkompetensnek, bürokratikusnak és nem hatékonynak tartja a 2002-ben alapított Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) – hiszen mind ez idáig összesen három kongói hadurat sikerült elítélniük. Ezért gondolta úgy, hogy Szíria esetében más megközelítésre van szükség. Nem várt nemzetközi felhatalmazásra, hanem pénzt szerzett, és saját civil szervezetet alapított, ahol semmi sem köti a kezét.
A CIJA tavalyi költségvetése nyolcmillió dollár volt, ezt az amerikai, a brit, a német, a svájci, a norvég, a dán és a kanadai kormány, illetve az Európai Unió adta össze. Ma már több mint százötven alkalmazottja van a szervezetnek, ami körülbelül annyi, mint ahányan az ICC összes ügyén dolgoznak egyszerre.
A munka veszélyes, főleg a Szíriában dolgozók számára. A lázadó csoportok felfoghatatlanul bonyolult szövevénye közepette kell megszerezniük és kicsempészniük sokszor egész teherautó-rakományt kitevő irattömegeket. A legradikálisabb szervezeteken kívül gyakorlatilag minden lázadó csoporttal sikerült lepaktálniuk. „A jó ügy érdekében néha a rosszakkal is szövetségre kell lépni” – mondta Wiley a The New York Timesnak adott interjúban. Meggyőzték a lázadókat, hogy amikor elfoglalnak egy várost és benne a kormányhivatalokat, akkor ne égessék el az ott talált papírokat, hanem rakják dobozokba, írják rá, mikor és hol találták, majd hívják fel őket.
A módszer kisebb-nagyobb buktatókkal működik: egy család egyszer százkilónyi rábízott fontos dokumentumot elégetett. Tél volt, és fáztak. A terepen dolgozók amúgy sincsenek biztonságban: már többeket elraboltak, és csak váltságdíj ellenében engedtek szabadon. Hárman börtönbe kerültek, és egy munkatárs életét vesztette. A CIJA azt is elismeri: a lázadó csoportokra való támaszkodás megnehezíti, hogy az általuk elkövetett atrocitásokat is pontosan dokumentálják.
Azután, hogy a papírokat Törökországon vagy Jordánián át kicsempészik, egy biztonsági okokból meg nem nevezett európai fővárosba, a CIJA szigorúan konspirált központjába szállítják a dossziékat. Itt mindet digitalizálják, vonalkóddal látják el, majd elemzik. Amivel végeztek, azt légkondicionált, páramentes helyiségekben tárolják.
Dokumentumokból pedig nincs hiány. A CIJA munkatársai szerint olyan pontossággal dokumentál mindent az Aszad-rezsim, mint egykor a hitleri Németország, sőt, a szíriai bürokraták még a nácikon is túltesznek. Mindenről feljegyzések készülnek, minden utasítást több példányban elküldenek számos kormánytagnak, így pontosan nyomon követhető, melyik támadásra ki adott parancsot, és azok végrehajtása hogyan sikerült. „Bárcsak ilyen részletes dokumentációnk lett volna Ruandában. Bizonyítják, hogy egyes tömegmészárlásokra magas szintről adtak utasítást” – mondta a The New Yorker magazinnak egy amerikai kormányilletékes, aki ismeri a CIJA munkáját.
Nagy kérdés, hogy az összegyűjtött bizonyítékokat mikor és milyen bíróság fogja felhasználni. Ahhoz, hogy a szíriai atrocitásokat a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalják, ENSZ-felhatalmazás kell, de ezt Törökország és Oroszország egyszer már megvétózta.
Névjegy
William Wiley
52 éves, kanadai állampolgár. Karrierjét katonaként kezdte, majd részt vett a balkáni háborúk és a ruandai népirtás kivizsgálásában is. Szaddám Huszein iraki diktátor védőinek jogi tanácsadója volt, mert azt vallja, nem a büntetés a lényeg, hanem az, hogy a megtépázott nemzet lássa, tisztességesen működik az igazságszolgáltatás, és nem lehet megúszni a bűnöket. Szívesebben van terepen, mint irodában. A munka stresszét szivarozással, súlyemeléssel és „gyilkos humorral” vezeti le.
