Az osztrák államfőválasztás végeredménye Plaikner tézisét igazolja. Míg a vidék az FPÖ színébe, kékbe borult, vagyis Norbert Hoferre szavazott, a városokban a függetlenként indult, de zöldpárti Alexander Van der Bellen győzött.
Hívei ugyan hangosan ünnepeltek, Van der Bellen azonban nagyon visszafogottan viselkedett. Először is gratulált a vereségét már a hivatalos végeredmény kihirdetése előtt elismerő Hofernek. Ausztria két félből áll, s ezek egyenlők. A kettőt elválasztó árkokat nem kívánom túldramatizálni, fő feladatomnak azt tekintem, hogy a megosztottságot minél jobban csökkentsem – hangoztatta a győztes.
|
A szabadságpárti Norbert Hofer (jobbra) gratulált Van der Bellennek
Heinz-Peter Bader / Reuters |
Vasárnap este még Hofer vezetett közel 144 ezer vokssal, a több mint 766 ezer, levélben leadott voks megfordította a versenyt. – Nem igaz, hogy az osztrákok megcsömörlöttek volna a politikától, az emberek igyekeztek egymást meggyőzni – utalt Van der Bellen a második fordulóban regisztrált igen magas, 72,7 százalékos választási részvételre.
Peter Plaiknert egyébként nem lepte meg az eredmény, a bécsi politológus már az áprilisi első forduló után a Zöldek volt vezetőjének hajszálnyi győzelmét jósolta meg. – A választók valóban büntették az Ausztriát több évtizede kormányzó szociáldemokrata–néppárti nagykoalíciót, s Hofer szerzett híveket a polgári rétegekben is. Mégis, ha kevéssel is, erősebbnek bizonyult az, hogy ne nacionalista-populista politikus költözzön a Hofburgba. Van der Bellen győzelme valójában Hofer elutasítása, ami szintén jól mutatja a társadalmat megosztó árkokat – mutatott rá.
Van der Bellen sikerét segítette az új szocdem kormányfő és SPÖ-pártelnök sikeres belépője. Christian Kern „new dealt”, egy új társadalmi szerződést, továbbá a menekültügyben is más politikát ajánlott, miközben határozottan kiállt a kirekesztéssel, az idegengyűlölettel szemben.
Bár Hofer kérte híveit, hogy a vereségért ne legyenek dühösek és elkeseredettek, Plaikner szerint az FPÖ-nek jól jött a másik fél győzelme. A tartományi választásokon kétségkívül előretörtek, sőt több tartományban kormányzati pozícióban vannak, továbbra is el tudják játszani a politikai elit által kitaszított áldozat, illetve a kívülálló szerepét. Ráadásul a remek kommunikációs képességekkel megáldott Hofernek négy hónap leforgása alatt sikerült az, ami az FPÖ-t irányító Heinz-Christian Strachénak jó tíz év alatt nem jött össze: arcot, méghozzá szimpatikus, a középrétegekben is eladható-vállalható arcot adott a szélsőjobboldali pártnak. – Kérdés, hogy fér meg a két dudás egy csárdában. A jó fiú-rossz fiú párost változatlanul előadhatják, kérdés, hogy Strache miként lesz képes együttműködni a hirtelen megerősödött és a kudarc ellenére nagy sikert arató Hoferrel.
Ausztriában a következő parlamenti választás 2018-ban lesz. Hofer győzelme esetére előrehozott voksolást lebegtetett meg. Plaikner szerint Van der Bellen ilyet nem fog tenni, pont a kedélyek lecsillapítása, az árkok betemetése érdekében sem futna neki egy újabb politikai erőpróbának. Kernnek kancellárként azonban bizonyítania kell, a személyét kísérő bónusz csak pár hónapig érvényes. Az államfőválasztással valóban új korszak kezdődött, az SPÖ és az ÖVP uram-bátyám alapon osztozkodó érájának vége szakadt. Kernre vár a feladat, hogy ezt tettekkel, reformokkal a gyakorlatban bizonyítsa. És így apassza valamennyire a kék tengert.
