galéria megtekintése

Mindent tudhat és pislogással vezérelhető az okoskontaktlencse

0 komment


Hargitai Miklós

Ha az autó szélvédőjére vagy akár a szemüvegre rá lehet vetíteni a kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) képi és szöveges ­információit, akkor miért ne lehetne ugyanezt megtenni egy „okoskontaktlencsével"? A kérdés korántsem költői: a Samsung idevágó szabadalmát a közelmúltban jegyezték be.

Akár tetszik ez a felhasználóknak, akár nem, az IT-iparág közeljövőjét a virtuális és a kiterjesztett valóság, illetve a mesterséges intelligencia fogja meghatározni. Ez optimális esetben ugyanúgy sokkal több tudást és információt jelent majd, mint az internet elterjedése idején (rosszabb esetben pedig valami egész mást), mindenesetre a gyártók láthatóan idecsoportosítják a tétjeiket, a fejlesztési és a marketing-erőforrásokat is beleértve.

Lencse az ujjbegyen
Lencse az ujjbegyen
Google

Ami a cikkünk szűkebben vett tárgyát, az AR-t illeti, itt a különféle sisakok és szemüvegek után tényleg a kontaktlencse lehet az egyik logikus lépés: a ­Google már 2014-ben bejelentette az okoskontaktlencse működőképes prototípusát, és azt ígérte, hogy öt éven belül piaci termék lesz belőle – jó hír az okoslencsével szimpatizálóknak, hogy azóta is tartja a 2019-es dátumot, legalábbis szóban –, sőt a 2018-as premiert sem zárja ki, ami azt jelenti, hogy a cég már a prototípus tesztelésénél tarthat.

 

Az „okosság" a Google értelmezé­sében elsősorban egészségügyi szolgáltatásokat jelentene: az eszköz a könny gyorselemzésével állítana elő az egészségi állapotra, például az aktuális glükózszintre vonatkozó információkat. Korábban felmerültek látásjavító, illetve ténylegesen a látott valóságot kiterjesztő funkciók is, ezek azonban egyelőre inkább a vágyvezérelt gondolkodás kategóriájába tartoznak (arra alapozva, hogy ha már ott van a szemen egy viselhető, a mobilon – vagy mondjuk egy okosórán – keresztül kommunikáló lencse, vétek lenne kizárólag vércukorszintmérésre és hasonló alapszintű megoldásokra használni), maga a vállalat nem erősítette meg, hogy a ­Google Glass képességeit kívánná egy kontaktlencsébe integrálni.

A Samsung viszont konkrétan ilyesmire készül: a dél-koreai cég 2014-ben nyújtotta be az AR-lencsére vonatkozó szabadalmi igényét, a közelmúltban pedig meg is kapta rá a védettséget. A kontaktlencse nagyjából mindent tud(na), amire ma egy fejlett okosszemüveg képes: a látótérbe vetíti az addicionális információkat mondjuk a ­felhasználó által éppen nézett épületről vagy műalkotásról, fénykép- és filmfelvételeket készít az integrált kamera segítségével,

vezérelni pedig állítólag pislogással lehet majd,

vagyis nem kell hozzá külön kezelőfelület.

Az eszköz tudását természetesen különféle alkalmazások biztosítják, illetve fokozzák, ezeket pedig nem a lencse, hanem a telefon vagy az okosóra tárolja. Hogy mindez mikorra valósulhat meg és mennyibe fog kerülni, az ugyanúgy bizonytalan, mint hogy minek számít majd az újdonság (egy okosórát senkinek nem jutna eszébe mondjuk implantátumnak vagy bionikus „szervnek" nevezni, egy látásturbósító pótszemlencse eseté­ben azonban korántsem ilyen egyértelmű, hogy pontosan minek számít majd például egészségbiztosítási szempontból).

A vonatkozó piackutatások szerint kontaktlencsét – bármennyire intelligens is – nem sokkal többen viselnének szívesen, mint szemüveget, ez a tény azonban a fejlesztőket egyáltalán nem izgatja. Abban bíznak ugyanis, hogy egy szabad szemmel szinte láthatatlan, de potenciálisan végtelen tudású eszközre az iskolai puskázástól a prezentációk tartásáig, a távolról segített műtétekig vagy a navigációig számtalan területen lenne igény, és van az a tudás, aminél már valószínűleg elviselik az emberek a lencse viselésével járó (a hagyományos kontaktlencsékkel is együtt járó) esetleges kockázatokat.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.