A koppenhágai vidámpark zseniális helyen van: a főpályaudvarnál. Régen, amikor a vonat volt a legfontosabb közlekedési eszköz, a Tivolit ki sem lehetett kerülni, de most is nehéz, tekintve, hogy a város két legfontosabb útja, az Andersen Boulevard és a Vesterbrogade kereszteződésénél található. Vagyis a dánok meglépték azt, amit kevesen mertek:
a főváros egyik legértékesebb telkére kertet telepítettek, a kertbe vidámparkot építettek,
és a koppenhágaiak egyik kedvenc helyét később sem áldozták fel az ingatlanspekuláció oltárán. Ehhez persze szükség volt a politikára is – pontosabban egy bölcs emberre, a Tivoli alapítójára, Georg Carstensenre, aki azzal beszélte rá VIII. Keresztély dán királyt a projekt támogatására, hogy amíg az emberek szórakoznak, addig biztosan nem foglalkoznak a politikával. (Szívünk szerint most írnánk le azt a mondatot, hogy Rogán úr, Lázár úr, figyelem! – de sajnálatos módon az ő főnökük inkább egy sokkal egysíkúbb szórakozási forma, az úgynevezett labdarúgás révén próbálja elterelni a figyelmet a politikáról.)
A dán belpolitika azóta is a fékezett habzásáról híres: egy olyan országról beszélünk, ahol a kisebbségben kormányzó nagykoalíció nem kivételnek, hanem inkább a fő szabálynak számít. A Tivoli pedig évente négymillió embert szórakoztat – illetve von ki időlegesen a potenciális politizálók táborából –, amivel Skandináviában piacvezetőnek számít, de még európai összehasonlításban is belefér a top háromba.
A jó üzletmenetet alapvetően az intézmény fekvése determinálja. Ha egy kicsit kizoomoljuk a Google Mapset, azt látjuk, hogy a dán vidámpark nemcsak az 1,2 milliós Koppenhágát szolgálja ki, hanem az Öresund (és az Öresund-híd) túloldalán, alig 30 kilométernyire, de már egy másik országban lévő, 300 ezres Malmőt is. Ez a megközelítés egyébként egyáltalán nem ritka a sikeres vidámparkoknál: hogy mást ne mondjunk, az alig hatezer lakosú, leginkább a Legoland nevű tematikus parkról nevezetes Billundnak nemcsak az európai fővárosok zömével, de Japánnal is van rendszeres légi összeköttetése, ami azt jelenti, hogy az emberek nemhogy 30, de akár 9000 kilométert is hajlandók utazni egy felejthetetlen hangulatban átmulatott nap kedvéért.
Jobban megérné a vidámpark, mint a foci
350 ezer
Amikor az elaggott és unalmas budapesti Vidám Parkot bezárták, az intézmény nagyjából évi 350 ezer vendég szórakoztatására volt képes. Akkor úgy saccolták, hogy egy valóban korszerű, XXI. századi szórakoztatópark felépítése 30 milliárd forintba kerülne.
1 millió
A skandináv látogatottsági adatok ismeretében, és azt is számításba véve, hogy a magyar fővárosban egész éves nyitva tartásra is be lehet rendezkedni, az évi egymillió ügyfélhez nem kellene túl nagyot álmodni. Négyezer forintos napijegyár és egymillió fizető vendég mellett – az üzemeltetési költségeket levonva – tíz év alatt megtérülne a beruházás, és utána már profitot termelne.
30 milliárd
Ha mindezt összehasonlítjuk azzal, hogy a ferencvárosi Groupama Aréna és az új debreceni stadion együttes költsége szintén megközelítette a 30 milliárdot, és még a budapesti pálya átlagos nézőszáma is alig lépi túl a hétezret, ráadásul a belátható jövőben mindkettő csak vinni fogja a pénzt, aligha kétséges, hogy a focira vagy vidámparkra éri-e meg jobban költeni az állam pénzét. És akkor a gazdaságfejlesztési hatásokról még nem is beszéltünk: a Tivolinak például 2600 alkalmazottja van – ilyen nagyságrendben új munkahelyeket utoljára a kecskeméti Mercedes-gyár teremtett Magyarországon.
Amennyiben ránagyítunk a térképre, az is kiderül, hogy a Tivoli a belváros szélén, a múzeumi negyed mellett, a történelmi városmagtól is sétatávolságnyira van, vagyis nehéz olyan városnéző túrát összeállítani, amibe ne férne bele. A város egyik legjobb múzeuma, a keddenként ingyenes Carlsberg-gyűjtemény tetőteraszáról konkrétan a hullámvasútra lehet rálátni, és egészen biztos, hogy a kultúrafogyasztásban megfáradt tömegek soraiból sokan csábulnak át egy kis ejtőzésre.
Merthogy a Tivoli elsősorban városi park, másodsorban kulturális intézmény (színházakkal, szabadtéri színpadokkal, koncertteremmel, két darab Michelin-csillagos étteremmel – de a bejárattól számítva százméteres távolságon belül van még két másik is), és csak harmadsorban vidámpark. A Tivoliban télen-nyáron, éjjel-nappal van valamilyen program: koncert, előadás, filmvetítés, csillagászati megfigyelés, különféle virágok nyílása, tűzijáték, téli vásár, meg a királyi család tagjainak születésnapi ünnepségei. Utóbbiak divatot teremtettek, Koppenhágában szokássá vált a vidámparkban születésnapozni (randevúzni, leányt kérni, eljegyzést tartani stb.).
Maga a park egy olcsóbb jeggyel, illetve éves belépővel is látogatható, ha az ember nem akar semmire felülni, és a sarkában épült fel Koppenhága egyik legjobb, legkalandosabb, mindig zsúfolt játszótere. De természetesen a vidámparki rész is szuper: van benne három hullámvasút, egy óriási szabadeséstorony – nagyjából az egész városból látszik, és az egész várost belátni róla –, az új szenzáció pedig egy trambulin, amelyről 30 métert lehet zuhanni, amíg a végén biztonságosan el nem kap egy háló. A parkot – a fákat, az épületeket, a játékokat – éjszakára kivilágítják: egészen varázslatos látvány, ahogyan a lámpafüzérek tükröződnek a csónakázótó vizén.
Liseberg
A göteborgi Liseberg a nevéhez méltóan valóban egy hegyféleségen terpeszkedik: egy fél Gellért-hegyet kell elképzelni, sűrűn beborítva különféle játszómasinákkal. Egész Skandinávia legszebb vidámparkjának mondják, ami nagy szó, mert Skandináviában csak nagyon szép vidámparkok vannak.
Ami az elhelyezkedést illeti, egy kicsit távolabb vagyunk a centrumtól, mint a Tivoli esetében, de egyrészt Göteborg csak feleakkora, mint Koppenhága (a legkisebb világvárosnak is szokták nevezni), másrészt a Svenska Mässan (a helyi BNV), az Ullevi stadion és a Scandinavium nevű sportcsarnok azért elég jó szomszédság. Van még a közelben egy szállodakomplexum, két múzeum, egy hatalmas parkoló, a Malmőt Oslóval összekötő E6-os autópálya, egy vasúti fővonal, meg egy villamos, amivel legfeljebb ötpercnyi utazás a centrum.
Ha magyarországi analógiát keresünk,
a Liseberg nagyjából ott van Göteborgban, ahol a Városliget Budapesten:
elérhető távolságban mindentől, de azért nem a legzsúfoltabb negyedben.
Ráadásul gyakorlatilag egybeépült Göteborg második legjobb látnivalójával, az Universeummal, ami kívülről egy irodaházhoz hasonlít, belül viszont egy valódi esőerdő, és van még benne egy Csodák palotája-szerű tudományos játszóház meg egy Skandinávia élővilágát bemutató tanösvény is, igazi halakkal, vadkacsákkal és egyéb jószágokkal.
A Liseberg egy fokkal meredekebb, mint a Tivoli – nem domborzati tekintetben (bár úgy is), hanem abban az értelemben, hogy a játékok egy kicsit nagyobbak, gyorsabbak, félelmetesebbek.
A raftingot imitáló attrakcióhoz például esőkabátot is osztanak – okkal –, a fényképen nézve babazsúr hangulatú Jukebox körhinta közelében pedig (ahol autók pörögnek a saját tengelyük, egy négykarú forgó állvány tengelye és az egész instrumentum központi tengelye körül) könnyebb „sarki rókába” botlani, mint szombat este a budapesti bulinegyedben. Itt látható Európa legmagasabb szabadeséstornya, sőt egy szabadeséssel kombinált égi körhinta is (úgy látszik, ez olyasmi, ami nélkül Skandináviában elképzelhetetlen a szórakozás), a leghosszabb, 1400 méteres hullámvasút és a legnagyobb északi óriáskerék.
Pesti mese
1956-ban kétmillió látogatója volt a városligeti Vidám Parknak, és a következő évtizedben valamennyit még nőtt is a forgalom. A 60-as évek közepétől viszont lassan csökkenni kezdett, részben a látványos fejlesztések elmaradása miatt. A trendet a rendszerváltás sem törte meg: 2007-től 2012-ig például megfeleződött a látogatószám (a mélyponton háromszázezer fő körül alakult), és csak a 2013-as bezárás hírére nőtt meg valamelyest. Az eredeti elképzelések ugyanakkor nem a végleges eltüntetésről szóltak: az előző városvezetés még három helyszínen (Rákosrendező, Népliget, Fehérvári út) vizsgálta a folytatás lehetőségét. A tervek jövőjét végül alighanem az pecsételte meg, hogy a jelenlegi országirányítók között egyetlen olyan valódi hatalommal rendelkező politikus sincs, akinek a gyerekkorához a vidámparkozás szorosan hozzátartozott volna.
Annyiban a Liseberg is hasonlít a Tivolihoz, hogy ez is egy botanikus kertnek is beillő, gondozott park, amit éjszakára kivilágítanak – a nyári hónapokban éjfélig nyitva tart, de még tavasszal meg ősszel is este 10-kor van csak záróra –, és itt sem csak játszani lehet. Van egy hatalmas koncertpódium, ahol már a Rolling Stones is fellépett, és látványnak az is éppen elég szórakoztató, ahogyan a svéd gyerekek a félelem legapróbb jele nélkül száguldoznak olyan szerkezeteken, amiket nálunk a felnőttek többsége is elkerülne. És mindig működik valamilyen szabadtéri aktivitás (mászófal, jégpálya) azok kedvéért, akik mozgás közben tudnak legjobban kikapcsolódni.
Az 1923-ban épült, vagyis viszonylag fiatal Liseberg évente hárommillió fizető vendéget fogad, ami a szezon hét hónapja alatt havonta átlagosan több mint 400 ezer, illetve naponta 15 ezer látogatót jelent – egy alig 500 ezres városban.
Tusenfryd
Aki valami igazán durvát akar, annak feltétlenül el kell látogatnia az Oslo melletti Tusenfrydbe. A szó egyszerre jelent százszorszépet és ezer játékot, de valójában a legextrémebb vidámparkot jelöli a skandináv szubkontinensen. Aki oda vágyik, annak Oslóból még bő húsz kilométert kell utaznia, de feltétlenül megéri. Kint vagyunk az igazi norvég tájban – dimbek-dombok, sziklák, fenyőerdők, tavak –, alattunk fut a már említett E6-os autópálya, felettünk a felhők vagy a kék ég, a szívünkben pedig a borzongás. Amit mindenképpen érdemes kipróbálni, az a SpeedMonster, a SuperSplash és a Spider (Skandináviában mindenki jól beszél angolul.)
A SpeedMonster egy gigantikus hullámvasút, amelyen a jármű úgy néz ki, mint egy hosszabb versenyautó, és úgy is működik. Két másodperc alatt gyorsul fel százra, és ha jól számoltuk, akkor az út során legalább háromszor megy fejjel lefelé, miközben kétszer a hossztengelye körül is megfordul. (A gyávábbak számára van még két másik hullámvasút is: az egyik fából épült, és akkora, hogy ránézésre tokkal-vonóval elférne alatta a budapesti állatkert.)
Pihenésnek ott a SuperSplash, ami egy hosszú, hullámos pályán felvisz a magasba, aztán ezerrel belerobog a vízbe. Mindez igazi, felhőtlen kikapcsolódás a Spiderhez képest, amit tényleg csak az erős idegzetűeknek vagy a hat évnél idősebb norvég gyerekeknek ajánlunk. Egy négylábú, hatalmas állványról lelóg egy rúd, a végén termetes korong, rajta ülések. A korong forog, a rúd leng, egyre magasabbra, a végén át is pördül, és az egész akkora, mint egy tengeri olajfúró torony – a hangja is hasonló, már az is félelmetes, ahogy ide-oda lengedezve surrog körülötte a levegő.
A Tusenfryd 1988 óta üzemel, a forgalom a kezdetektől évi félmillió fő körül alakul. De ha számításba vesszük, hogy csak nyáron tart nyitva, és kint van a semmi közepén – mintha nálunk mondjuk Törökbálint és Biatorbágy között lenne valahol –, jó távol az alig 600 ezres Oslótól, ahol olcsók a telkek, és egyetlen telepítő tényező sincs a közelben, ez nem is olyan rossz eredmény: sokkal jobb, mint amit például a budapesti Vidám Park az utolsó évtizedeiben produkált, bent a kétmilliós magyar fővárosban.
És a ráadás, a Legoland Billund
A dániai Legoland sokféle ok miatt kilóg a sorból, mert nem fővárosi létesítmény, de mindent mérlegre téve mégis idetartozik, mert azt bizonyítja, hogy egy jó tematikus parkért bárhova elmegy a közönség. Ahogyan a neve is mutatja, nem Koppenhágában van, hanem Billundban, ami egy mindössze hatezer fős kisváros Dánia közepén, légvonalban nagyjából 150 kilométernyire nyugat felé Koppenhágától (és ugyanannyira észak felé Hamburgtól). Egy akkora településről van tehát szó, ahol alig élnek többen, mint az óbudai Faluházban – ehhez képest a Legoland a második leglátogatottabb turisztikai szenzáció Dániában (az első maga Koppenhága), évente 1,6 millió látogatóval, hatalmas forgalmú repülőtérrel és tavasztól őszig pezsgő idegenforgalommal.
A Legolandról annyit mindenki tud, hogy sok-sok Legóból a világ különféle csodái vannak ott felépítve – az Eiffel toronytól a norvég fjordokig –, ám a valóságban ez csak a körítés, amit a must see kategóriában szívesen megnéz az ember (különösen akkor, ha a tíz hektáros terület többi része már bezárt), a valódi mulatságot azonban a vidámpark jelenti. Bizonyos értelemben a Legoland a legjobb vidámpark Skandináviában: egészen biztosan a legátgondoltabb, a legmodernebb, és – mivel valamelyik életszakaszában ötvenen innen gyakorlatilag mindenki Legózott – az egyetlen, ahol az ember újraélheti a saját legkedvesebb játékélményeit.
Van benne többféle hullámvasút (az egyik egészen félelmetes), és egy szellemkastély, ahol igazán jókat lehet borzongani – például attól, hogy a széksor, amin ülünk, egyszer csak lezuhan velünk együtt, vagy attól, hogy egy zombi-lakomán a saját fejünk is a tányérra kerület, amiről mellesleg remek fényképek készülnek. Természetesen minden, amire a látogató felül, hűen követi a Lego-dizájnt – például a Jungle Racers is, amiben egy motorcsónakhoz vagy jet ski-hez hasonló légpropelleres járművön száguldozhatunk, vagy a sofőriskola, ahol igazi, de Lego-ból készült autókat lehet vezetni. Kétféle módon is a vízbe csúszhatunk – a Canoe egy modernizált fatörzscsúszda, a Vikings River Splash pedig egy többszintes vízi birodalom, amit egy kör alakú, sokszemélyes gumicsónak foteljeiben ülve járhatunk be. Akinek ez még nem elég a vízből, kalózhajókkal is csatázhat, vagy tüzet olthat valódi fecskendőkkel. Az ultimate tutiság azonban az Ice Pilot School, ahol a valódi repülős és űrhajóskiképzés bizonyos fázisait próbálhatjuk ki – méghozzá egy lyukkártyás rendszer menüjéből válogatva saját összeállításban, különféle nehézségi fokozatokkal. Képzeljük el, hogy egy hatalmas ipari robot egy repülőgép dupla ülését tartja a markában, és fejjel lefelé, jobbra-balra, előre-hátra rángatja, forgatja, lóbálja az ülésekbe beszíjazott utasokat – körülbelül ez történik egy sötét, utánozhatatlan hangulatú, tényleg a légibázisok légkörét idéző hangárban.
A Legoland egyetlen „hibája”, hogy egy kicsit messze esik Koppenhágától: mire az ember odaér – főleg, ha dugó van az autópályán –, már a fél nap eltelt, és ez egy egész napos program, nyitástól zárásig bőségesen kitöltve szórakozással, vagyis kár a felét önként kihagyni.
