Miután azt mondta, szerinte „azonnali hatállyal”, nem volt megállás, tömegek vonultak a Brandenburgi kapuhoz. Berlinben számos rendezvénnyel emlékeznek meg a negyedszázados évfordulóról: az egyik leglátványosabb attrakció az egykori fal nyomvonalán felállított, a sötétedéstől különleges megvilágítást adó gömbburás lámpasor. Schiemenz gyerekfejjel élte meg 1961 augusztusában a fal építését.
|
...amely most szabadon átjárható
WOLFGANG KUMM / DPA |
A tizenegy éves fiú számára óriási traumát okozott, hogy nem utazhatott Nyugat-Berlinbe, ahol kedvenc helye a II. világháborús mementóként megőrzött, bombáktól lyuggatott evangélikus templom, a Gedächtniskirche volt. Amikor a falomlás után először ment fel a metróból, és balra nézve megpillantotta a romtemplomot, nem bírt az érzelmeivel, elsírta magát. Érzelmek, csak éppen teljesen más emóciók uralták a Bundestag pénteki ünnepi ülését is. A díszvendég egy élő legenda, a híres keletnémet énekes, dalszerző Wolf Biermann volt.
|
A fénylánc az egykori építmény helyén
Fabrizio Bensch / Reuters |
Az egykori másként gondolkodót az állambiztonság, a Stasi előbb üldözte, majd az országból is elüldözte. Biermann most sem tett lakatot a szájára, keresetlen szavakkal ostorozta a keletnémet kommunista utódpárt maradványait magába olvasztó Baloldalt. Dieter Schmidt számára azért is emlékezetes a falomlás, mert a nyugatnémet vámtiszt szó szerint átaludta a történelmi éjszakát. Nem volt szolgálatban, mobiltelefon még nem létezett, így a Schleswig-Holsteinben szolgáló Schmidt csak másnap reggel értesült az eseményekről.
|
Egy generáció múlva már senki nem fog emlékezni
Hannibal Hanschke / Reuters |
Azonnal a határra rohant, az amatőr filmes vitte magával a videokameráját is. Megörökítette annak a két keletnémet lánytestvérnek a találkozását, akik közül az egyik korábban éppen Magyarországon keresztül menekült a volt NSZK-ba. Az északnémet tartományban az egykori falból, pontosabban a belnémet határból mindössze pár romos őrtorony maradt. Minden mást elbontottak, a természet visszavette a területet. A keleti oldalon, Mecklenburgban több kertben viszont visszaköszönnek az egykori határoszlopok.
– Egy generáció múlva senki sem fog emlékezni, hogy itt Büchenben volt az NSZK, egy kőhajításnyira, keletre az NDK – panaszkodott lapunknak. Jörg Stiehler nem akart hinni a szemének, amikor a tévében látta, hogy mi történik Berlinben. A tizenhat éves drezdai kamasz akkor két hete volt édesanyjával az NSZK-ban, Magyarországon keresztül menekültek Nyugatra. – Budapestről egy taxis vitt minket az osztrák határra. Minden pénzünket, 6500 forintot odaadtuk a piros zsigulisnak – mesélte a Hamburgban élő grafikus.
Az NDK-t nem sírja vissza, de azt mondja, hogy a keletnémet származását nem tudja és nem is akarja megtagadni. Schiemenz a kezdetektől tisztában volt vele, hogy az NSZK sem a paradicsom. A szabadság mellett nagyra értékeli a jogállamiságot. Egy üveg pezsgőt idén november 9-én is felbont.
