Ez utóbbi megjegyzésnek még lehet jelentősége, a nyugat-afrikai országban ugyanis a választási erőszak hagyománynak számít, így amikor 2011-ben Jonathan még győzött Buharival szemben, a megméretést követő villongásoknak több mint 800 halálos áldozatuk volt. Az APC most sietve üdvözölte is az elnöki gratulációt, mondván, Jonathanre egyszer még hősként fognak emlékezni a gesztus miatt, amellyel rengeteget tett a választások körüli feszültség csillapításáért. Csillapítani van mit, hiszen ha nem lenne elég a választásokat eleve ellenző Boko Haram és az iszlamista szélsőségesek hat éve tartó erőszakhulláma, amelyben eddig tízezer ember vesztette életét és másfél millió vált földönfutóvá, a megméretés előtt a Niger-delta keresztény milíciái is hallattak magukról, mégpedig azzal a fenyegetéssel, hogy elvágják azokat a vezetékeket, amelyeken az ország fő bevételi forrását jelentő olaj folyik keresztül, ha nem Jonathan győz.
Bár a keresztény többségű dél és a muzulmán többségű észak ellentéte kísértett ugyan a két elnöki aspiráns személyében is – Buhari nyert, a 72 éves, muzulmán, az északon élő fulanik egyik prominens képviselője szemben a nála 15 évvel fiatalabb, a déli ijwo törzsből származó keresztény Jonathannel –, a jelenlegi elnökkel szembeni elégedetlenséget ékesszólóan jelzi, hogy az APC és Buhari rengeteg keresztény voksot is begyűjtve az északi Kano mellett a déli Lagosban is nyerni tudott, a fenyegetésektől függetlenül pedig országszerte hatalmas tömeg áramlott az utcákra megünnepelni a győzelmét. „Úgy érzem magam, mintha a mennyországban lennék. Nincs munkám, de ő azt ígérte, hogy lesz. Mi megtettük a magunkét. Most ő következik” – mondta egy abujai fiatalember, a 26 éves Ismael Saleh seprűvel a kezében a Guardian riporterének.
|
Az APC-nek rengeteg híve vonult az utcákra ünnepelni a győzelmet
Goran Tomasevic / Reuters |
Hogy Buhari hivatalba lépését milyen várakozás előzi meg, azt az APC-ben is érzik. Amíg a leendő elnök a párt fővárosi főhadiszállásán, szűk körben várta az eredményeket – még nem állt a nyilvánosság elé –, a felesége, Asha az AFP újságírójának azt mondta: „Új Nigériát építünk, ahogyan a férjem ígérte. Csak nehéz lesz.” Már csak azért is – jegyzik meg a szakértők, mert Buharinak a Boko Haramon és a korrupción kívül az olajár mélyrepülésének a következményeivel is meg kell küzdenie.
Azóta egyébként, hogy 1983 decembere és 1985 augusztusa között már volt hatalmon – katonai puccsal került Nigéria élére, és azzal is léptették le –, Buhari 2003-ban, 2007-ben és négy éve is indult már elnökválasztáson. Ahogyan tizenkét éve, most is megtért demokrataként hirdette magát, de amivel sikerült nyernie, az mégsem ez, hanem inkább a katonai diktatúrát idéző vaskéz ígérete volt a Boko Harammal és a korrupcióval szemben, a nigériaiaknak legalábbis érezhetően elegük lett abból, hogy Jonathan mind a kettőnek többé-kevésbé szabad folyást enged. Ami a Boko Haramot illeti – mondják a kritikusok –, jellemző, hogy a Jonathan fémjelezte abujai adminisztrációnak tíz nappal a több mint kétszáz chiboki diáklány elrablása után sikerült először nyilatkozatot kiadnia a nemzetközi visszhangot kiváltó incidensről, ezt a malőrt pedig nem sikerült feledtetnie azzal sem, hogy a nigériai hadsereg egységei csádi, kameruni és nigeri közreműködéssel, gyanúsan a kampányhoz időzítve kiűzték egy-két városból a Boko Haram fegyvereseit. Ami pedig a korrupciót illeti, abból a rossznyelvek szerint maga Jonathan is kivette a részét, máshogyan legalábbis aligha tudta volna összeszedni a semmiből azt a magánvagyont, amelyet jelenleg százmillió dollárosra becsülnek.
|
Jonathannel a PCP 1999 óta tartó korszaka ért véget
Afolabi Sotunde / Reuters |
Hogy Jonathan leváltásával Nigéria történelmi jelentőségű tettet hajtott végre, azzal külföldön is tisztában vannak. Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője az elsők között gratulált Buharinak. A Nyugaton a választásokról azt mondták, hogy mint korábban bármikor, volt csalás, de ez nem befolyásolja számottevően az eredményt.
