– Nem bízom a brit egészségügyben. Hiába ingyenes, nőgyógyászhoz, fogorvoshoz és bőrgyógyászhoz is Magyarországon járok. Otthon működik a megelőzés, itt csak tűzoltást látok – meséli a Népszabadságnak Faragó Judit. Közel hat éve él Nagy-Britanniában, de a kórházak felszereltségén kívül kevés pozitívumot – „minden ajtónál ott a kézfertőtlenítő, tiszták a kórházak és nincsenek rozsdás ágyak" – sorol. A dunaújvárosi nő szerint hiába fejlettebbek kint a kórházak, ritkán jut tíz percnél több egy betegre a háziorvosnál.
– Mindig a paracetamol (fájdalomcsillapító) az első. Ha becsípődik a hátad vagy fáj a fogad, paracetamolt adnak. Mindenre ez a megoldás – mondja Faragó, aki fogyatékkal élő felnőttekkel foglalkozik. A London külvárosában lakó nő tapasztalatai szerint, „három-négy lapáttal” rá kell tenni a tünetekre, ha az ember azt akarja, hogy komolyan foglalkozzanak vele vagy akár egy vérvizsgálatra is elküldjék.
A szemészként dolgozó Simon Lilla mindkét oldalt ismeri, hiszen egy liverpooli klinikán dolgozik. Jelenleg szülési szabadságát tölti itthon, de szeretne visszatérni. A brit egészségügyet érintő anyagi gondok a debreceni szakember szerint a túlzott költekezésből is adódhatnak, ám ebből gyakran az orvosok profitálnak. – Ha valaki szabadságra vagy táppénzre megy, gyakran külsős helyettesítő orvost alkalmaznak, ami iszonyatosan drága. Magyarországon szinte sosem csinálják, mert rengeteg pénzt emészt fel. Ott az ügyeletet is nagyon jól megfizetik. Kőkemény pénzeket adnak minden munkaidőn kívül bent töltött óráért – meséli lapunknak a három éve közegészségügyben dolgozó Simon, aki szerint, ha több pénzre van is szükség, az nem olyasmiben jelentkezik, ami a betegnek hátrányt okozna.
Tapasztalatai szerint itthon előfordulhat, hogy egy nap negyven beteget néznek meg, ezzel szemben ő egy rendelés alatt tíz-tizenöt pácienssel foglalkozik. Idehaza olykor négy-öt orvosra egy ápoló jut, míg kint egy orvosnak egy-két ápoló segít. Azt azonban elismeri, hogy a balesetin nagy a pörgés, a nagyobb kórházakban a szervezetlenség miatt előfordul, hogy panaszkodnak az orvosok, de többségében elégedettek.
Simon szerint kint betegnek lenni sem rossz. – Kisebb a várakozási idő – amire itthon három évet kell várni, ott három hónapot – ellátásban ugyanazt kapod, mint Magyarországon. A körülmények és a stílus azonban más, kint jobban érzi magát az ember betegként – véli a szakember, aki szerint árnyalja a képet, hogy az NHS-en belül gyakran nincs orvosválasztás. (Körösi Ivett)
